Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Lubomír Slavícek: Ifj. Josef Winterhalder - Maulbertsch legbuzgóbb utánzója vagy önálló alkotó?

Lubomír Slavícek Ifj. Josef Winterhalder - Maulbertsch legbuzgóbb utánzója vagy önálló alkotóművész? „Winterhaider úr! Ön a híres Maulbertsch egyik legméltóbb tanítványa, aki művészetének legjobb bizonyítékát többek közt az obrowitzi templomban nyújtotta..." Ezekkel a szavakkal fordult Wenczel Joseph Mayer, a prágai strahovi premontrei kolostor apátja 1792 májusában Josef Winterhalder znaimi festőhöz, hogy megnyerje őt tervének.

1 Kolostora könyvtártermének mennyezetén kívánta újból elkészíttetni azt az ikonográfiailag figyelemre méltó freskót, amelyet Franz Anton Maulbertsch 1778 őszén az utóbb feloszlatott klosterbrucki (Louka) szintén premontrei kolostor könyvtárában alkotott. Hasonló véleményt képviselt Winterhalderről mint a késő barokk festő legjobb tanítványáról számos kortárs műértő, műkedvelő, gyűjtő és hozzáértő megbízó a 18. század végén. A késő barokk egy, a művészetben jártas főpapjától ismételten idézett passzusok meglehetősen ismertek. A magyar Szily János szombathelyi püspökről van szó, akinek a bécsi rézmetsző Jakob Matthäus Schmutzer, veje, Franz Anton Maulbertsch halála után javasolta 1797-ben Winterhaldert mint legalkalmasabb jelöltet az ottani székesegyház boltozatának Maulbertsch által megtervezett freskói kivitelezésére.

2 Nyomós érvet szolgáltatott ehhez annak a freskónak a megtekintése, amelyet Winterhalder a Brünn melletti Obrowitz (Zábrdovice) premontrei kolostortemplomában egy évtizeddel korábban, nyilvánvalóan az eredetileg a megbízásra kiszemelt Maulbertsch helyett, annak túlterheltsége miatt alkotott. Winterhalder obrowitzi művéről, amelyet joggal tekintenek a művész egyik valódi főművének, jegyezte meg találóan Schmutzer ajánlásában, hogy az alig különböztethető meg Maulbertsch „pompás műveitől". Franz Anton Maulbertsch - ifj. Josef Winterhalder: Szent Márk evangélista, 1766. Pöltenberg (Hradistc sv. Fíypolita), a kupola freskójának részlete Winterhaider a mestere műhelyében eltöltött ötéves gyakorlat és a hatvanas, majd a hetvenes években egy sor Maulbertsch-freskó létrehozásában való részvétele során, előbb mint segédje, később mint közeli munkatársa sajátította el azt a képességet, hogy „utánozni" tudta stílusát. Ez tette őt az igényes megbízók szemében, kiváltképpen mestere halála után különösen alkalmassá arra, hogy elfoglalja a Maulbertsch-művek kompetens befejezőjének pozícióját, illetőleg olyan freskókat alkosson, amelyeknek Maulbertsch „modorában" kellett készülniük. E vélemény kialakulásához minden bizonnyal maga Winterhalder is nagymértékben hozzájárult. A született fekete-erdői és választott morva, egy ismert és szerteágazó szobrászcsalád tagja, művészi képzését nemcsak Maulbertschnél, hanem az őt fölnevelő, hasonló nevű nagybátyjánál, a jelentős szobrásznál, továbbá a Dietrichsteinek udvari festőjénél, egyúttal Maulbertsch brünni pályatársánál, Josef Sternnél nyerte. És nemcsak festészete és rajzai által, hanem annak a nem elhanyagolható törekvésnek köszönhetően, hogy Franz Anton Maulbertsch, Andreas Schweigl és további művészkollégák oldalán ne csak a megbízókban tudatosítsa ezt, hanem a kortárs műértőkében és művészettörténet-írókéban is. Önmegjelenítése megerősítéséhez éppúgy szállította nekik a szükséges szóbeli és írásos információkat életéről és művéről, mint művészetének viszonyáról a csodált tanáréhoz. Mindenekelőtt saját önéletrajzi lejegyzése, amelyet 1800 körül a Znaimban (Znojmo) és környékén tevékenykedő művészekről szóló tudósításába felvett, szolgált utóbb fő forrásként a morvaországi barokk művészekről szóló kéziratos értekezések (Andreas Schweigl és Johann Peter Cerroni, 1807),

3 majd a festőről kiadott első nyomtatott híradások (Joseph Jakob Heinrich Czikann, 1808), akárcsak a művészlexikonok tételei (Johann Georg Meusel, 1814)

4 szerzői számára Winterhalder alkotói profiljának megrajzolásához. Kétségkívül az ezekből az elsődleges munkákból ki-