Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Smohay András: Franz Anton Maulbertsch művei Székesfehérvárott

A jobb oldali oltárképen katedraszerű faemelvényen Szent Anna ül egy piros színű bársonnyal bevont támlás széken. Bal kezével a padlón álló s térdéhez simuló, ifjú leányként ábrázolt összetett kezű Mária vállát öleli át, aki szemeit Anna ölében lévő könyvre szegezi. Szent Annától jobbra, székének vonalában férje, Szent Joachim áll, aki baljával egy hatalmas könyvet tartó olvasópultra támaszkodik. Felettük angyalok szállnak. Az előtérben egy fiatal arcú angyal jobb válla mögül tekint vissza a kép szemlélőjére, jobb kezében egy botot tart, melynek végére orsó alakban fonál van tekerve. Giambattista Tiepolo (1696-1770) 1746 körül a padovai S. Giustina konvent számára készített, Sienai Szent Katalint ábrázoló kisméretű, ovális mellképe 1765-ben Bécsbe került.

63 A képet láthatta Maulbertsch is, bizonyíték erre a székesfehérvári Szent Anna-oltárkép alatt elhelyezett, szintén ovális mellkép. A festményen Maulbertsch a 16. század végén élt, stigmatizált karmelita misztikus apácát, a Sienai Szent Katalinról nevezett Pazzi Szent Magdolnát (1566-1607) ábrázolta, fején Krisztus töviskoszorújával.

64 Maulbertsch a művet nem szolgaian másolta, hanem „saját célra" alakította át. Sienai Szent Katalin (1347-1380) ábrázolását egy szellemes csavarral a szent nevét viselő másik rend szentjének képmására alkalmazta. A festmény kompozícióját azonban nem sikerült a téma ikonográfiái átvételéhez hasonlóan bravúrosan kialakítani, Tiepolo festményéhez képest az alak a képteret kevésbé szerencsésen tölti ki. A már említett 1817-es Canonica Visitatio szerint a templom berendezése, amely magában foglalja a Szent József- és Anna-oltárképeket is, 1765. december H-ig elkészült. A Tiepolo-kép Bécsbe érkezése szintén alátámasztja az 1765-ös datálást. A bal oldali oltárképen az erőteljesen naturálisan, öregemberként ábrázolt Szent József a kép bal szélétől kiinduló térbeli diagonális mentén fekszik. Fejét, törzsét párnával felpolcolták, fedetlen mellkasa sovány, beesett. Fejénél a fiatal, hamvas hölgyként ábrázolt Szűz Mária áll. A kép drámai ellenpontja ez; a szemlélő szinte ösztönösen elkapja tekintetét a haldokló arcáról, hogy borzalmát megnyugtassa a szomorú, de ragyogóan szép, fiatal arcon. A haldokló lábánál fekete hajú, szakállas ifjúként Jézus alakja áll. Fényes arcát József felé fordítja, fejét aranyszínű dicsfény keretezi, jobb karját felemeli, s vékony, kecses mutatóujjával az ég felé mutat. A kép jobb felső sarkában, a megnyíló égbolton az Atya és a Szentlélek tűnik fel. Az oltárkép alatti tondón Avilai Nagy Szent Teréz extázisát jelenítette meg Maulbertsch. Franz Anton Maulbertsch: Krisztus a kereszten, 1768 A székesfehérvári karmelita templom oratóriumának falképe A Szent József halála-oltárkép forrása a római barokk festő, Carlo Maratta (1625-1713) azonos témájú, nagyhatású kompozíciója lehetett. Ma a bécsi Kunsthistorisches Museumban található kép eredetileg is a császárvárosba készült. A rajta látható évszám szerint a képet 1676-ban az akkori pápai nagykövet, Albrizzi bíboros közbenjárására az özvegy Eleonóra (Gonzaga) császárné Hofburg-beli kápolnája számára festette Maratta.

65 A téma kompozícó-változatai kedvelt ábrázolások voltak a 18. század folyamán, annak megoldása Paul Trogert is élénken foglalkozatta.

66 Maulbertsch minden bizonnyal ismerte Maratta és Tróger műveit. A kompozíciót, mint megannyiszor, most sem szóról szóra másolta. Maulbertsch Trogerhez hasonlóan felhasználta és továbbgondolta, továbbfejlesztette, kiegé-