Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Smohay András: Franz Anton Maulbertsch művei Székesfehérvárott

Franz Anton Maulbertsch: Mária oktatása, 1765 előtt. A székesfehérvári karmelita templom mellékoltárképe szítette Maratta kompozícióját, megtartva az ikonográfiailag lényeges részleteket. A Szent József haldia-kompozíció Maulbertsch munkásságában többször előfordul. A székesfehérvári képpel közel egy időben két másik festményt, kompozíciós variációkat festett e témában: az egyiket a bécsi sarus karmeliták, a másikat a kiscelli trinitárius templom számára.

67 A főszereplő Szent Anna és Szent József tiszteletébe foglaltan az oltárképeken látható jelenetek Mária és családja életébe engednek betekintést. Szervesen kapcsolódva hozzájuk kiegészítik Mária földi életének a hajó mennyezetképcin ábrázolt két végpontja eseményeit. A 18. századi művészetelméleti traktátusok egyik központi témája volt a művészeti gyakorlatban is hangsúlyos szerephez jutó színezés kérdése (colorit, colirt, colierit, coloring). A művelt megrendelők, így Maulbertsch esetében is, már a szerződésben kikötötték - az ábrázolásra kerülő témák mellett - az elkészítendő művek megjelenítésére vonatkozó elképzeléseiket. Megfogalmazásuknál a colirt (coloriert), a lieblich, a hell kifejezések is előfordulnak.

68 Ezek a szavak nem pusztán a művek egyedi színeire, a kedves és világos megjelenésre, hanem az egész mű összhatására, a színek harmóniájára, a fények és árnyékok egyensúlyára vonatkoznak. A színezés a mű összhatására, az egyes színek és azok árnyalatainak megfelelő választására vonatkozik. A jó színezés a kép tartalmának, cselekményének megfelelően megválasztott, s azokkal szerves egységet alkot. A 17. század végének egyik legnagyobb hatású művészetelméleti szerzője - a Maulbertsch korában már németül is olvasható - francia Roger de Piles (16351708) szerint a színezés elsődleges szerepe annak a hatásnak elérése, hogy a festmény egysége kialakuljon a befogadóban.

69 Maulbertschet kortársai elsősorban mint nagyszerű koloristát méltatták, művészetében a színek egységes és harmonikus alkalmazását dicsérték. A műveken átsugárzó lélek és tűz - Geist und Feuer - nem vezette túlzásokhoz a festőt. Igazi teljesítménye a fények és árnyékok, valamint a megfelelő színezés használatából eredő bájos összhatás.

70 Az 1760-as évek közepén a művész murális alkotásain, mint a megmaradt példákon - a bogoszlói kápolna mennyezetképein, vagy az 1766-ban Joseph Winterhalderrel együtt kivitelezett pöltenbergi (Hradisté) templom freskóin megfigyelhető egységes, főként zöldes, de kék és szürke tónusokkal is variált színezést alkalmaz. Az egységes világoszöldes árnyalat használata a jelenetekben szereplő figurák kiemelésére hatásos megoldásának mutatkozik. Az ekkor készült, s fennmaradt művek közül a méreteiben legnagyobb székesfehérvári falképeken jól megfigyelhető ez az effektus. Az egységes színezésű keret és a háttér összekapcsolja a jeleneteket, de ugyanakkor a befogadó szemének segítséget is nyújt abban, hogy a templomarchitektúrából kiemelje az egyes képeket és az azokon megjelenő bonyo-