Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Szinyei Merse Anna | Magyar festőtanárok lengyel tanítványai Münchenben

a század második felének történeti festészetéhez vezető úton. Cogniet tanítványai, a párizsi Salonon is sikeres Henryk Rodakowski (1821-1894), illetve Wojciech Gerson (1831-1901) más műfajokban is alkottak. Utóbbi szinte a teljes következő varsói művészgenerációt tanította, és 1860-ban a Zacheta nevű múvésztársulás egyik kezdeményezője volt. Juliusz Kossak (1824-1899) főként Horace Vernet-vel állt kapcsolatban, de Párizson kívül Münchenben, Bécsben, Szentpétervárott, sőt Magyarországon is dolgozott, majd Krakkó művészeti életének egyik irányítója lett. Kissé fojtott színvilágú képei főként a nemzeti történelem eseményeit örökítették meg, emellett ő is híres volt lóábrázolásairól. Fia, Wojciech Kossak (1857-1942), aki Münchenben Wagner Sándor (1838-1919) növendéke volt 1874 és 1876 között, Párizsban Léon Bonnat, illetve Alexandre Cabanel műtermében képezte magát tovább.

10 Az 1884-es budapesti műcsarnoki nemzetközi kiállításról Egy ellenséges kartács című festményét választották ki az első múzeumi célú, külfölditől történő királyi vásárlásra." A legfelsőbb körök nemzetközi hírű portré-, csatakép- és vadászkép-festőjeként nyert meghívást 1886-ban Gödöllőre is, ahol a következő évben örökítette meg a császári pár vadászatát.

12 A század utolsó évtizedében történeti panorámaképeivel (avagy más néven körképeivel) aratott nagy sikert: a mi Vágó Pálunkra emlékeztető rendkívüli munkabírással festette egvmás után ezeket az akkoriban Európa-szerte, sőt Amerikában is igen népszerű, kolosszális méretű alkotásokat. A Wrocfawban újra felállított, frissen restaurált Raclawicei csata című körkép 1985-ös megnyitója épp olyan nemzeti üggyé vált Lengyelországban, mint a 91 évvé korábbi bemutatása a lembergi (Lvov) országos kiállításon.

13

1894-ben ünnepelték ugyanis Kosciuszko tábornoknak az orosz agresszorok elleni dicsőséges ractawicei győzelme centenáriumát. Fontos emlékeztetnünk rá, hogy az említett mindhárom időpontban reális veszélyt jelentett a lengyelség számára a keleti szomszéd felmérhetetlen túlereje. A Rómát és Párizst megjárt Matejko-tanítvány, Jan Styka (1858-1925) lembergi festő kérte fel Kossakot a munkára, melyben többen segítségükre voltak, köztük Wagner Sándor további négy tanítványa: Tadeusz Popiel (1863-1913), Wlodzimierz Tetmajer, Wincenty Wodzinowski, valamint Teodor Axentowicz, akit Benczúr Gyula is korrigált Münchenben. A szélesvásznú filmek és körmozik előzményeinek tekinthető körképek iránti óriási érdeklődést kielégítendő Kossak még 1894-ben hozzákezdett - ezúttal Julian Falattal (1853-1929) összefogva - a Napóleon téli hadjáratát megörökítő, Berezyna című panorámához, mellyel 16 hónap alatt lettek készen. Végül a Csata a piramisoknál következett, melyet többek segítségével - köztük megint egy Wagner-növendékkel, Józef Ryszkiewicz-csel (1856-1925) - 1901-ben fejeztek be. Ennek első vázlata jól érzékelteti azt a vehemens lendületet, bravúros tömegkezelést és oldott, látványhű színessécet, mely lehetővé tette Kossak számára a technikai nehézségeket mindenkor legyőzni képes gyors munkát. A Raclawicei csata „fővállalkozó" festője, Jan Styka is folytatta körképfestői tevékenységét az 1896-ban elkészült Golgotával, majd Az első keresztények vértanúságával (1899), de közben a magyar kormánytól is kapott megbízást, amelynek eleget téve 1891-ben a lembergi rondella rögtönzött műtermében, öt hónap megfeszített munkájával sikerült festőtársaival befejezniük a Bem és Petőfi címen is ismert Erdélyi Panorámát, melyet a lengyelek A nagyszebeni csata, illetve Bem Erdélyben elnevezéssel tartanak számon. A munkában oroszlánrészt vállalt Vágó Pál, illetve Spányi Béla és Margitay Tihamér mellett a már említett Tadeusz Popiel, és másik két lengyel festő is segítette az 1848-as forradalom 50. évfordulójának közelsége miatt szükséges gyors befejezést. A mára sajnos csak töredékeiben fennmaradt művet tíz éve restaurálták, és Bem apó szülővárosa, Tarnów múzeumában történt bemutatása után 2000-ben a Szolnoki Galériában, illetve a budapesti Hadtörténeti Múzeumban állították ki összes fellelhető részletét.

14 E körképfestők zöme, az említett magyarok is, Münchenben szerezték meg azt a magasfokú technikai készséget, amely feltétlen szükséges volt ilyen nagyszabású feladatok teljesítéséhez. Néhányuk tanára, Wagner Sándor - elsőként a magyarok közül, és épp abban az évtizedben, amikor a megnevezett