Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Kovács Ágnes | Nemzetközi kiállítások Münchenben és magyar résztvevőik

KOVÁCS ÁGNES I NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁSOK MÜNCHENBEN ÉS MAGYAR RÉSZTVEVŐIK* „Szegény II. Lajost kár volt belefojtani a stahrenbergi tóba. Az a zöld kereszt, amely a halála helyén úszik a vízen, minden bajor hurrápatrióta érző szívét facsarja már. A müncheni filiszter, aki annak idején annyira gyűlölte a pazarló, építkező, a képet vásárló, zenekarra pénzt pocsékoló királyt, hűséges siratójává vedlett, és falja a rémregényeket, amelyek haláláról szólnak, tagadják öngyilkossági szándékát, »hü népem, megyek hozzád!« - mondatják vele fuldoklása pillanatában. A bolond királyról utólag kiderül, hogy nem is volt nagyon bolond s hogy pazarlásában, fényűzésének esztelenségében volt valami - akár tudatosan, akár öntudatlanul - a ravasz kapitalista tőke-befektető érzékéből is" - írja frivol tárcájában Bresztovszky Ernő 1909 szeptemberében.

1 Majd, miután érzékletesen leírja a müncheni kultúra-kereskedelem visszásságait, megállapítja: „Ez a kultúrát kamatoztató papi város még mindig a Münchener Kindl-lel szimbolizálhatja a gondolkodását: a gyerek-Krisztus jobb kezében imakönyv, bal kezében söröskancsó. II. Lajos talán másképpen képzelte - az eredmény azonban ez lett: művészeti botanikus kert, részvénytársasági alapon, meg nem honosodott idegen palántákból, kapuján a fölirat: »Eintritt frei« s a látogatók szolgáltatta évi jövedelemből akár mindennap sárga földig besörözhetik az egész őriző személyzet és új vállalatokat alapíthatnak a részvényesek."

2 Az Isar-parti Athén művészet iránti rajongásán ironizál Thomas Mann is Gladius Dei című novellájában: „München tündökölt. Az ég kékselyem kárpitja sugárzóan feszült a pompázó terek és fehér oszlopcsarnokok, az ókort visszaálmodó emlékművek és barokk templomok, a szökőkutak, paloták és parkok fölé, s a főváros széles és derűs, sok zölddel szegélyezett, arányos távlatai június első szép napjának napsugárködében derengtek [...] A művészet virágzik, a művészet uralmon van, a művészet mosolyogva nyújtja a város fölé rózsafonatos jogarát. Mindenki megbecsüli és hozzájárul fejlesztéséhez, mindenki buzgó és odaadó propagandát fejt ki érdekében, mindenki szívvel-lélekkel áldoz a vonal, a dísz, a forma, az érzékek, a szépség hitvallásának."

3 Nem mindenki volt azonban olyan elnéző, mint az író, aki több szállal is kötődött a városhoz, és első sikereit is itt aratta. A századelőn egyre szaporodott azok száma, akik kemény szavakkal ostorozták a müncheni művészeti élet konzervatív szellemiségét, amelyből hiányzott az élet, a friss levegő és az újító szellem. Arról panaszkodtak, hogy Münchenben a művészetet „gyárilag termelik", és inkább lehet művészetpolitikáról, mint valódi művészeti életről beszélni. 1901 áprilisában jelent meg a Der Tag című berlini folyóirat mellékletében Hans Rosenhagen híres cikke, amely Berlint tette győztessé a két város ekkor már régóta húzódó kulturális vetélkedésében, és megjósolta München, a művészeti centrum hanyatlását.

4 Az elégedetlen művészek egy része, mint a két „Französling" impresszionista - Max Slevogt (1868-1932) (akinek Danaé című képét 1895-ben elvitte a rendőrség 1. A Marienplatz Münchenben R.: München im Bili