Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Bakó Zsuzsanna | Történelmi festészetünk és a müncheni Akadémia
Székely Bertalan: II. Lajos tetemének föltalálása, 1860. MNGfkat. 287) a holttesthez szaladó figura megfestéséért. Ennek burkolt oka lehetett az is, hogy a képet valójában Petőfi halálával hozták kapcsolatba, ezért a korona motívuma nem illett a képbe. 25 Orlai leveléből tudjuk, hogy a képhez Jászay Pál A magyar nemzet végnapjai a mohácsi vész után című munkáját (1846) használta, amely egy protestáns siralmas éneket idéz a király halálának leírásához. 26 A kép rajzos, kissé kemény festői felfogása még Cornelius hatását jelzi, míg későbbi munkáinál mára romantika stílusjegyei fedezhetők fel, mint az 1860-ban festett Bánk bán-allegóriának megfelelő Zách Felicián (MNG), vagy az 1879-ben festett Attila halála című képeknél. Ezek mozgalmas, drámai hatású művek, már Orlai mestere, Kaulbach hatását mutatják, akinek másolta is képeit. 27 Orlai Petrics Soma //. Lajos című képe történeti festészetünk első olyan alkotása, amelynek szimbolikus mondandója 1848-ra vonatkozik, és a művészi megfogalmazásnál alkalmazott drámai hatás révén a nemzeti patriotizmus első, irányt adó képévé vált. Életműve egyben példázza München jótékony hatását is, mivel az ott megszerzett tudás és saját tehetsége révén a későbbiekben már magasabb művészi színvonalon alkotott. Münchenben tanuló festőink sorában a nemzeti szenvedéstörténeten belül a török háborúk témaköre tűnik fel Székely Bertalan (1835-1910) életművében is. Székely 1859-ben érkezett a bajor fővárosba, és még ebben az évben elkezdte, 1860ban pedig be is fejezte első történelmi képét //. Lajos tetemének föltalálása címmel (5. kép). A kép az 1526-os mohácsi csatában elesett királyunk tragikus sorsának azt a pillanatát ábrázolja, amikor a király hü emberei Czettrich Ulrik vezetésével a csata után gyorsan eltemetett uralkodó testét megtalálják. Az első vázlatokon, valószínűleg Orlai képének hatására Székely is a pietá-motívumot alkalmazta, de ez később még vázlati stádiumban a végleges művön is látható kompozícióra változott. 28 A magyar és a külföldi szakirodalom egy része Székely történeti festészetéről általában - de különösen a szóban forgó mű kapcsán - Karl von Piloty egyértelmű hatását szokta emlegetni. Ennek mond ellent Petrovics Elek, aki a kép kompozíciója alapján - a földön fekvő holttest és az őt megtaláló személyek elrendezését illetően - a düsseldorfi iskolázottságú Alfred Rethel (1816-1859) Gusztáv Adolf holttestének megtalálása című müvével vél rokonságot felfedezni. Ennek valószínűségét növeli, hogy Székely nagyon tisztelte Rethelt, feljegyzéseiben gyakran emlegeti, műveit részletesen elemzi, és Rethel aacheni freskóiak hatása a művész késői falképfestészetében is kimutatható. 25 Székelyt müveinek megfestésénél mindig az érzelmekre koncentráló lírai pátosz vezette, és e tekintetben előképként szolgálhatott a bajoroknál nagy vihart kavart belgák, közülük is Louis Gallait Egmont és Hoorn grófok előtti utolsó tisztelet című 1855-ben bemutatott képe (4. kép). A belgák képeit bemutatásuk után sokszor reprodukálták, így Székely ismerhette azokat. A belga művészek melegebb színhasználata, az érzelmek hatásos és őszinte tolmácsolása azonban nemcsak Székelyre, hanem mesterére, Karl von Pilotyra is hatott, különösen Piloty Seni Wallenstein holttesténél című képére (3. kép). 30 Piloty képe esetében előképként említi Paul Delaroche Cromwell I. Károly koporsójánál című, 1831 -ben festett müvét (Musée d'Art et d'Histoire, Nîmes), bár elsősorban kompozíciós előképként, Piloty ugyanis sokkal árnyaltabban formálja meg az asztrológus Seni alakját, mint Delaroche - az inkább csodálkozó,
