Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Bakó Zsuzsanna | Történelmi festészetünk és a müncheni Akadémia
mint megrendült - Cromwellt. 51 Mint a fenti példák illusztrálják, a hasonló kompozíciós motívumok átvételei meglehetősen sokféle és egymástól eltérő művek megszületését eredményezték. A művészeket a mű végleges megformálásánál az erkölcsi alapra épített szimbolikus tartalom kifejezése irányítja, ennek mélysége és főként a közönség felé küldött üzenete azonban országonként és kultúránként más és más volt. Az általánosan mindenki számára felfogható érzelmek, a halál felett érzett emberi fájdalom témájának fonalára minden, az „a hős halála" kerettémát feldolgozó kompozíció felfűzhető, de nem mindegy, hogy a hordozott szimbólum mire vonatkozik, és az üzenet kinek szól. Gallait képén a spanyol elnyomó, Alba herceg által meggyilkolt grófok, vagy Székely műve esetében az Oszmán Birodalommal folytatott élet-halál küzdelemben elesett király egy nemzet tragikusra forduló sorsának szimbólumai a múltban és a mindenkor érvényes jelenben egyaránt. Székely képén a halottat körülálló személyek jellemének ábrázolása, főként mozdulataik - a lehajtott fej, a térdeplő mozdulat, a levett fejfedő - révén érzékelteti a nézővel az esemény tragikus mélységét, a hangulati aláfestő elemek: a borongós táj, az égen gomolygó sötét felhők pedig az érzelmi azonosulást segítik. A táji elemek kellő hangsúlya fokozza a jelenet szakrális jellegét, így a szemlélő egy természetben játszódó, vallásos áhítattal teli jelenetet lát, amelynek révén a lélek mélyéről jövő őszinte érzelmek - a fájdalom, a tisztelet, az aggódás, a kétségbeesés - átélésének lehetőségét is megkapja. Világi és egyházi elemek e tökéletes harmóniában való egyesülése következtében ennek az élménynek nemcsak a korabeli ember, hanem a mai szemlélő is részese lehet, függetlenül attól, hogy ismeri-e a helyszínt vagy sem. A magyar közönség a kép 1861-es bemutatásakor ezt tökéletesen megértette és átérezte. Eötvös József, aki már itthon élt, mindent el is követett - ekkor még szűkös lehetőségein belül -, hogy a kép közadakozásból múzeumba kerüljön 1863-ban. 32 Székely müncheni tartózkodásának harmadik évében, 1861-ben megfestette második török témakörű történelmi tablóját Dobozi Mihály és hitvese címmel (6. kép). A téma Istvánffy Miklóstól származik: a mohácsi csata utáni napokban a törökök utóvédcsapatai üldözték a csata után menekülő magyarokat, így Dobozi Mihályt és hitvesét is, akik egy lovon próbáltak menekülni, de annak kimúlása után Dobozi meghozta végzetes döntését, és megölte feleségét, hogy az ne kerüljön török kézre, majd harcba szállva a túlerővel hősi halált halt. 55 Székely „az inkább a halál, mint az ellen kezébe esés" morális mondandóját különleges módon, az idősíkok sűrítésével meséli el, csak a végkifejletet bízza a néző fantáziájára, irodalmi eszközöket is használva. 54 A kompozíció kialakításában segítségére volt az ún. gruppelmélet, amelynek lényege az összhatást legjobban befolyásoló két ember szoros ölelő mozdulata, amelyben minden kifejeződik. A gruppoknak ezt az érzelmeket közvetítő jelleg ét a müncheni festészetben főként Moritz von Schwind (1804-1871) életképein tapasztalhatjuk, akinek A szép Meluzina című sorozatáról Székely tanulmányt is írt. 55 Székely képe a házastársi hűség és a keresztényi önfeláldozás 6. Székely Bertalan: Dobozi Mihály és hitvese, 1861. MNG (kat. 288)
