Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Hessky Orsolya | Az Akadémiától a modernizmusig. München és a magyar művészet 1850-1914 között

az intézmény teljesítette, hiszen az itt megszerezhető alapismeretekért és rajztudásért az első világháborúig egész Európából áramlottak a festőnövendékek. „Otthon ugyan nem szívesen látják az úgynevezett jó müncheni piktúrát, de joggal beláthatjuk, hogy ami az iskolát illeti, az a magyaroknak (akik otthonról hozták művészi benyomásaikat) semmi esetre sem árthat. A mesterség elsajátítására jóformán ez az egyetlen hely a világon [...], mert különben a művészetet el- vagy megtanulni egyáltalán lehetetlenség."

48 Az 1880-as évektől kezdve kell tehát az Akadémiától független jelenségeknek is figyelmet szentelnünk; ez nagyjából éppen Hollósy Münchenben való megjelenésével esik egybe, aki e generáció vezéregyénisége is volt, noha fellépése nem jelent korszakhatárt. A magyar művészet történetének azon kevés alakja közé tartozik, akinek munkásságáról és tevékenységéről készült monográfia.

49 Pozícióját, jelentőségét kiválóan megvilágítja Gerő Ödön néhány mondata: „A múlt század kilencvenes éveiben síkra lépnek a nagybányaiak. Az új Münchenből jöttek, ahol a müncheni piktúra újszerűségének egy magyar művész. Hollóssy [sic!] Simon, nevezetes bajvívója volt."

50 Érdekes, hogy az „új München" kifejezést használja, azaz számol azzal a változással, amely 1869-től kezdve, a későbbi nemzetközi kiállításokon keresztül a Secession megalakulásáig húzódott. A folyamatot a következőképpen írja le: „Közben ráköszönt a német piktúrára az új francia festés. Courbet, Bastien-Lepage, Monet elhozzák Münchenbe képeiket. Mindegyik más hatást, egyenesen egymással ellentétes hatást vált ki, de mindegyik új megismerést hoz a meglepetteknek. Nagy földúlás támad a nyomukban. Fölforgató hatásukat megérzik müncheni magyarjaink is. Münchenből Parisba törekszenek, mint régente Bécsből Münchenbe. Mennek feledni, új élményeket szerezni."

51 Ettől az időszaktól kezdve néhányan - pl. Deák-Ebner Lajos, Karlovszky Bertalan (1858-1938), Vágó Pál, Aggházy Gyula, Révész Imre (1859-1945), Bihari Sándor (1855-1906) - Párizsba költöznek, de később is egyre többen látogatnak el a francia fővárosba: Réti István (1872-1945), Grünwald Béla (1867-1940), Ferenczy Károly (1862-1917), Csók István (1865-1961). Valamennyien tanultak a képzőművészeti vagy a Julian Akadémián, de valamennyien visszatértek Münchenbe, hogy bekapcsolódjanak a Hollósy mellett folyó munkába. Ok hozták magukkal a francia művészetben megjelenő újabb irányzatokat, emellett azonban a közegben óhatatlanul más hatások is érték őket: a kor különböző mozgalmainak Münchenen átszúrt, enyhített vagy felerősített változatai alakították egyénenként a fiatal művészek stílusát, amelyből később összeállt az ún. „nagybányai stílus", amely az önálló, a nemzetközi festészeti áramlatokhoz szervesen ifeszkedő magyar festészetet jelentette. A nagybányai mesterek életművének megkutatását követően a kisebb művészek munkásságának feltárása után kimutathatóvé válik majd, hogy kik azok az alkotók, akiknek művészi stílusában, festői felfogásában a párizsi tartózkodás vagy éppen letelepedés tényleges változást hozott, és kik azok, akik - mint Gerő mondja - „a Szajna mentén is megmaradnak Isar-Athenieknek". Az ilyen összehasonlító elemzések folyamán pontosan megfogalmazhatóvá válik az is, hogy voltaképpen mit nevezhetünk párizsi, és mit müncheni sajátosságnak - hogy tehető-e ilyen különbség. Hollósy szenvedélyes, korlátokat nem ismerő egyéniségének köszönhetően egyrészt kimaradt az Akadémiáról, másrészt számos fiatal festőt vonzott maga köré. „Fanatikus hirdetője a természet, az érzés, a közvetlenség kultuszának, haragos ellensége a szenvelgésnek, a hazugságnak, a haszonlesésnek"

52 - írta róla Réti István. Iengerihántás című műve (5. kép), művészileg nagy tekintéllyé ruházta fel őt. 1886-ban megalapította önálló szabadiskoláját. Csók István így emlékszik erre vissza: „Szinte egyszerre mondtuk, annyira természetes volt: álljanak össze a magyarok, s korrigáljon Hollósy! Az eszme hihetetlen lelkesedést keltett. [...] Kik voltak az első tanítványai, nem tudom egész határozottsággal. Tán Zemplényi volt, Kukuly, Szamossy, Faragó, bizonyosan. Igazi híres tanítványa, akik aztán megteremtették Nagybányát, Thorma, Réti, majd Ferenczy később jöttek. Az iskola hihetetlen