Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
FÜGGELÉK - Somogyi Miklós festőművész müncheni naplója 1911-1912
Este 7-ig voltam ott, aztén hazasiettem, hogy Kastaly Pistával meggyújtsuk a piros-fehér-zölddel feldíszített, kicsi karácsonyfánkat (amiről képet is készítettem). Aztán a háziúr minket, a négy barátot lefényképezett a karácsonyfánál, majd megettük azt, amit otthonról küldtek. Később elmentünk a Café Luitpoldba (amelyik világhírű), és onnan karácsonyi misére. 25-én a Trocadero bárban voltunk és magyar cigányzenét akartunk hallgatni, de hihetetlenül rosszul játszottak, és az egri bor is nagy valószínűséggel hamis volt. Kiegészítés december 24-hez. Délelőtt Kastaly Istvánnal felkerestük műtermében a képzőművészeti akadémián Stucknál tanuló Kálmán Pétert. Nagyon kedvesen fogadott és megmutatta csodálatos dolgait. O most a legjobb fiatal magyar, és a müncheni kritika az elképzelhető legjobban ír róla. 27-, 28-, 29-, 30-án a Képzőművészeti Akadémián dolgoztam a Művészet című újság megbízásából. Összeállítottam azoknak a magyar művészeknek a listáját, akik 1824 és 1890 között a müncheni akadémián tanultak," December 28-án elmentem még a Moderne Galerie-be, ahol többek között megtekintettem a Redaktion der blaue Reiter 26 és a Neue Vereinigung társaság képeit. Ok az úgynevezett expresszionisták, és hasonlóak a törekvéseik, mint nálunk otthon a Nyolcaké. 29- én Kastaly Istvánnal a Malteserbräuerei meglehetősen nagy termében voltunk vacsorázni. 30- án a Münchner Künstler-Kabaretben voltunk Jóskával és Pistával és Jóska barátnőjével. Az év utolsó napján megköszöntem a Jóistennek, hogy befejezhettem ezt az évet is, aztán mi, a négy barát a szilveszterestét a világhírű (különösen szilveszteréről és farsangjáról ismert) Café Luitpoldban töltöttük. Éjfélkor hirtelen sötét lett, amíg az óra tizenkettőt ütött. Itt szokás, hogy amíg sötét van, minden hölgyet meg lehet csókolni, de a sötétségben nem találja az ember az utat. Igy mi egyszerűen ülve maradtunk. Utána bejártunk több helyet is, és megnéztük, hogyan ünneplik Münchenben a szilvesztert. A városháza előtt ezrek és ezrek tolongtak. A nép a kocsmákban és az utcán is folyvást kiabált: Boldog új évet!! Ekkora felfordulást még soha nem láttam! Aztán visszamentünk a Café Luitpoldba, és reggel 5-ig táncoltunk. Bizonyára a farsang is ehhez hasonló lesz. Mielőtt az első füzetemet befejezem, vissza kell emlékeznem gyerekkoromra. Amikor még egész kicsi voltam, a nevelőnőm akart velem néhány rajzot (ellipszist stb.) csináltatni. Miután nem tudtam azokat elkészíteni, sírva kiáltottam: „En nem tudok németül rajzolni!" Valóban ebben a gyermeki kijelentésben benne volt már az öntudatlan érzés a nemzeti és a nemzetközi művészettel kapcsolatban! Es amikor befejezem ezt az évet, visszagondolva művészeti tanulmányaimra, éppen most jutott ez hirtelen az eszembe, és még most is helytállónak találom. És most, befejezve ezt a füzetet és ezt az évet, hangosan és vidáman kiáltom: Boldog új évet! 1912 Január elsejét is így kezdem: Boldog új évet! Itt Münchenben Fáy Vilmának és Gosztonyi Máriának küldtem egy-egy nagyon szép kis négy levelű lóherés virágot „boldog új évet" felirattal, nemzetiszínű szalaggal átkötve, amelyet mindketten kedves sorokkal köszöntek meg. Ezzel akartam viszonozni az 1911. évi karácsony esti meghívást. Délután Kubinyiéknál voltam, este baráti körben a Hotel Bambergerhof éttermében ünnepeltem születésnapomat. Január 2-án 20 éves lettem. Idén születésnapomat távol az otthontól, szüleimtől, kedves húgomtól, távol a hazámtól ünneplem. Ajólstenneka legnagyobb hálával tartozom nagy jóságáért. Néhány gratulációt is kaptam azoktól, akik valóban szeretnek. Január 5-7-én régi gimnáziumi barátom keresett fel: Wolf Ludwig kandidátus vegyészmérnök Charlottenburgből, aki most Magyarországról Berlinbe utazva Münchenben szállt meg. Egyebek mellett voltunk a Deutsches Museumban, az Alte Pinakothekban, a Hofbräuhausban, a Luitpold kávéházban és az Odeonban, a Hollandia bárban. 7-én este utazott vissza Charlottenburgba. Január 8. Magyar zeneest nálam. Ekkor gyújtottuk meg utoljára a gyertyákat a karácsonyfámon. A rendes lámpa nem égett, csak a reneszánsz csillár 6 gyertyája. Igy szép és bensőséges volt a hangulat. A frissítőket Alfred Schüler kínálta. A következők voltak itt: Elise Hamm (Schüler rokona), Busse úr (grafológus és szobrász, Schüler barátja), az én barátaim: Kastaly László és István, valamint a háziúron és rajtam kívül a hegedús Rápolti Nagy József. A magyar muzsika megint nagyon tetszett a vendégeknek. 12-én volt az országgyűlési választás Németországban, a szociáldemokraták nagyon sok szavazatot kaptak. Münchenben a szociáldemokrata Vollmart választották meg, újraválasztás lesz a nemzeti-liberális Dr. Kerschensteiner és a szociáldemokrata Witti között. Január 14-én levelet kaptam a magyar müvészegyesülettől, a Művészháztól, 2 '' hogy mint alapító tagot nyilvántartásba vettek és a képeket, amelyeket be akarok adni, szeptember 10-ig el kell küldenem. Délután először Fritz Strobentz festőművész professzort kerestem fel. Éppen olyan kedves volt hozzám, mint korábban. Megmutattam neki a munkáimat, különösen a Csatokért Gyöngyösön című képet találta jónak. Rippl-Rónai József Emlékezéseit visszavittem, és köszönettel átadtam. A könyvben a következő sorokat találtam, amelyek különösen említésre méltóak: „A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik." Aztén később el-
