Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Hessky Orsolya | Az Akadémiától a modernizmusig. München és a magyar művészet 1850-1914 között
HESSKY ORSOLYA | AZ AKADÉMIÁTÓL A MODERNIZMUSIG. MÜNCHEN ÉS A MAGYAR MŰVÉSZET 1850-1914 KÖZÖTT 2008 nyarán a müncheni képzőművészeti Akadémia alapításának200. évfordulója alkalmából a müncheni Haus der Kunst nagyszabású kiállítással 1 tisztelgett a nagy múltú intézmény előtt, amely történetének kétszáz esztendeje alatt, elsősorban annak második negyedében különösen jelentős szerepet játszott a 19. századi festészet alakulásában, főként Közép-Kelet-Európa országaiban. A kiállítással egy időben jelent meg a hatalmas katalógus 2 is, amelynek egyik súlypontját - az Akadémia történetével kapcsolatos legújabb kutatások, illetve e kutatások eredményei mellett - az intézménynek 1850 és nagyjából 1900 között a nemzetközi művészeti életben játszott szerepe képezi. Ha ezt a korszakot és helyszínt tömören és elfogulatlanul akarjuk jellemezni, valóban ez a legalkalmasabb kifejezés: nemzetközi. 3 A 19. század közepétől kezdve ugyanis a Münchentől keletre, észak-keletre és dél-keletre fekvő területekről - országokból - szinte áramlottak a művészeti stúdiumokat végezni kívánó fiatalok Európa nyugati része felé, míg az Isar partján München városa és Akadémiája fel nem fogta az érkezőket, akik közül a legtöbben mindjárt itt is ragadtak. A század második harmadában ugyanis még sem Párizsnak, sem Berlinnek - München későbbi legnagyobb riválisainak - nem volt akkora vonzereje, hogy a számos lehetőséggel kecsegtető, komoly múltú akadémiával is rendelkező, s nem utolsó sorban kedélyes hangulatú városból továbbcsábítsa a fiatalokat. (A 80-as évektől kezdve ez már inkább jellemző, de a magyarok közül többen is Münchenbe térnek vissza Párizsból.) Az érkezők zömmel olyan országokból származtak, ahol a kultúra, s azon belül a művészet hasonló helyzetben volt, mint Magyarországon: műkereskedelem és kevés támogatást élvező, kezdetleges művészeti élet, alapfokú művészképzés - vagy még az sem. Magyarország történelmi, politikai adottságai folytán a művészeti élet fejlődése csak a 19. század második felében indult meg a hivatalos szervezetek, intézmények megalakulásával, majd igen lassan a magasabb szintű művészképzés beindításával. A fejlettebb intézményrendszer, a művészetek fősodrához való közelség igénye a fiatalokat abba az irányba mozdította, ahol mindez már kiépült és működött. München felől nézve a különböző országok egyedi fejlődésének persze aligha van jelentősége; az az érdekes, hogy valóban szinte „mindenki" megfordult Münchenben. A 19. századi müncheni helyi - és nem pl. müncheni magyar 4 - művészet kutatói, nevezzük őket müncheni művészettörténészeknek, nagyjából két évtizeddel ezelőtt, miután a korszak alapkutatásait elvégezték, és számos kiállításban és összefoglaló publikációban 5 adták közre ismereteiket, elkezdtek foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy milyen szerepet játszott városuk és az Akadémia a környező országok művészeti fejlődésében. A 200 éves jubileumra kutatócsoport létesült, és a témával kapcsolatos kutatások támogatása, illetve több konferencia 6 segített képet alkotni arról, hogy a más országokból érkező külföldi művészek közül a 19. század második felében - tehát éppen abban az időben, amikor ezen országokban a fejlődés megindult - mely mesterek játszották a legnagyobb szerepet saját országuk művészeti életében; azaz kik azok, akik a müncheni Akadémián tanulva, majd hazatérve rányomták az ún. „müncheni iskola" (Münchener Schule) bélyegét hazájuk festészetére. Az ezzel kapcsolatos kutatásokat a környező országok művészettörténészei ezekben az években végzik, sorban rendezik meg kiállításaikat, adják közre összefoglalóikat. 7 A 19. század második feléről szólva az egyes országokban más-más évekre és évtizedekre esik a hangsúly, s eltérő a Münchenben szereplő művészek száma is - de bármennyiről is legyen szó, a tényleges tudományos/művészettörténeti problémát egyelőre sehol sem sikerül megoldani. A fő kérdés ugyanis továbbra is az, hogy mely módszerrel lehetne a kapcsolatok, kölcsönhatások és
