Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Hessky Orsolya | Az Akadémiától a modernizmusig. München és a magyar művészet 1850-1914 között

párhuzamok szövevényes hálóját feltárni, hogyan lehetne létrehozni, megteremteni azt a kontextust, amely az egyes művészek kiemelésén, az alkotások kronologikus bemutatásán túl képes lenne érzékletes képet nyújtani arról a komplex jelenségről, amelyet a müncheni iskola, és az illető ország vagy régió festészetének/művészetének kölcsönhatása jelent. Tanulmányomban e módszer hiányának fájdalmas tudatában én is elsősorban közép-kelet-európai kollégáimat követem, és elsőre inkább csak az 1850 és 1914 közötti müncheni művészeti szcéna, illetve a benne helyet foglaló magyarok történetének nagyvonalú ismertetésére szorítkozom. A 19. század második felének történetét ezúttal onnan vizsgálom, ahonnan eddig még nem, s egyelőre csak az összképről számolok be. Tanulmányomban szeretnék rávilágítani arra, melyek a müncheni művészeti élet fő összetevői, fejlődésében mely korszakok követték egymást, ezeknek melyek voltak a legfőbb jellemzői, és ezek közepette hol foglaltak helyet a magyar művészek. München mint művészeti centrum a 19. század második felétől kezdve vált a magyar művészek számára a leggyakoribb úti céllá, elsősorban a nagy múltú Királyi Képzőművészeti Akadémia miatt. A század első felében Bécs Akadémiája, mint összmonarchiai intézmény, jelentette a művésszé válás lehetőségét, a század közepétől kezdve azonban a bécsi tanulmányokat a hallgatók igyekeztek Münchenben folytatni. Ennek okai elsősorban az 1848-49-es szabadságharc leverésében és az azt követő politikai helyzetben keresendők. Egy idő után Bécs Münchennel szemben végképp háttérbe szorult. Az 1850-es év e folyamat kezdeteként kézenfekvő korszakhatárnak tűnik, noha már ez előtt is viszonylag sokan képezték magukat a müncheni Akadémián, több kapcsolódási pont létezett a müncheni és a pesti művészeti élet között, s a müncheni művészek korántsem voltak ismeretlenek a magyar közönség számára.

8 A 60-as évektől kezdve, továbbá az azt követő évtizedekben folyamatos és fontos magyar jelenlét figyelhető meg mind az akadémiai oktatásban, mind pedig a városi múvészéletben. Ez utóbbiban elsősorban Hollósy Simon és a körülötte csoportosuló - egy idő után szintén nemzetközivé váló - kör keltett feltűnést. A század végéhez közeledve azonban Münchenre is hasonló sors várt, mint Bécsre: az ifjúság hátat fordított neki, s ekkor már inkább Párizs lett az első számú úti cél. Ahogyan a 19. század első harmadában a művészek Rómába szerettek volna eljutni, úgy vágytak most Párizsba, az európai művészeti élet centrumába. Am miután megjárták Párizst, kevesen telepedtek le ott, sokan hazajöttek, mások viszont Münchenbe tértek vissza. Párizs legtöbbjük számára csupán rövidebb tanulmányút maradt, Münchent azonban sokan mintegy második otthonuknak tekintették. Noha 1896-ban a magyar festők jelentős csoportja jött el Münchenből, hogy létrehozza Nagybányán a festőkolóniát, a művészek számára a nagybányai művésztelep megalakulása nem jelentette München tényleges elhagyását. A művészek és a művészeti élet szempontjából nem szakadt meg a kontinuitás. Münchenben 1896 és 1914 között ugyanúgy jelen voltak a magyar festők,

9 és a magyar festészet megmutatkozhatott más nemzetek művészetétől elkülönülten, különböző önálló tárlatok keretében is. München ekkorra már nem inspirációs forrás, hanem inkább közvetítője más, fontosabbá váló centrumok teljesítményeinek. A magyar jelenlét az első világháború kitörésének évében még számon tartható Münchenben, később azonban már egyre kevésbé. 1918 után végképp Berliné a vezető szerep, így a háború kitörését jelentő történelmi korszakhatár egyben a tárgyalt korszak vége is. A 19. század végével és a 20. század elejével foglalkozó magyar kutatásokban München alárendelt szerepet játszott.

10 E tanulmány keretein belül a München-recepcióval kapcsolatban csupán arra nyílik lehetőség, hogy megemlítsük feldolgozatlanságát, amely nem utolsósorban annak köszönhető, hogy Párizzsal szemben jelentősége átértékelődött, háttérbe szorult; illetve hogy utaljunk az elmúlt száz évre jellemző egyoldalú megközelítésmódra, amelynek okai a kérdés rendkívüli összetettségében keresendők. Egyrészt a Párizshoz való viszonyítás, ennek a korabeli műkritikában való megjelenése és az ennek nyomán kialakuló múvészetkritika alapvető irányultsága már eleve megszabta a Münchenről szóló dis-