Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Sármány-Parsons Ilona | München szerepe a modern magyar festészeti szemlélet és stílus megteremtésében

amely a pénz romboló hatalmát kívánta illusztrálni a századvég társadalmában (12. kép).

36 A bal oldali szárnyon az esti utcán álló fiatal nő a kiárusított szépség megtestesítője, a jobb oldali szárnyon az ifjú, kísérletező tudós valójában anarchista, míg a középső kép az ártatlan fiatalság megkísértésének igencsak kézzelfogható jelenete. A különös triptichon programjának szöveges magyarázata nélkül enigmatikus marad a néző számára. Ritka példája a magyar festészetben annak a végső soron kudarcra ítélt kísérletnek, amelynek során egyes festők a századvégen naturalista eszközökkel megfestett allegória segítségével egyetlen kompozícióba próbálták összesűríteni a korról és társadalmáról alkotott világképüket.

37 Igen nehéz jelenleg - a források, levelezések kritikai feldolgozása nélkül - mérlegre tenni az 1890-es évek eleji modern német festőknek és a magyaroknak a viszonyát. A piktorok különösen szófukarak, ha az őket ért hatásokról van szó. Lyka Károly visszaemlékezése szerint „kis körünknek tulajdonképpen semmi köze nem lett [sic!] a müncheni művészethez, és bár Münchenben éltünk és dolgoztunk, kis idegen sziget maradtunk ott. A német művészek közül nagyon kevés érdekelt minket: Leibi, Uhde, Kuehl [...] s még egy-kettő. Olvasmányaink sem teremtettek kapcsolatot az idevaló szellemmel."

38 A Hollósy-kör tagjaira egyébként eléggé jellemző volt, hogy a Bastien-Lepage iránti rajongáson túl szinte sohasem említették más festő nevét, aki hathatott, és valószínűleg hatott is rájuk. Furcsa szellemi izolációjuk hasonló volt a Párizsban élők relatív helyi elszigeteltségéhez, de nem volt annyira hermetikus, mint azt később állították. Ámbár a magyar festőkre ebben az időben nemigen volt jellemző az az igény, hogy tisztázzák elméleti-esztétikai hovatartozásukat,

39 műveikből mégis érzékelhető, hogy mélyen magukba szívták a modern müncheni művészetszemléleti változásokat. Egyáltalán, egyfajta antiintellektuális attitűd lehetett a divat a müncheni magyar bohémián belül, elsősorban a Hollósy-körben, éppen Hollósy impulzív, kifejezetten antiértelmiségi alkata miatt.

40 Igen árulkodó Lyka Károly visszaemlékezése, miszerint mélyen titkolta a többiek előtt, hogy az egyetemen Richard Muther művészettörténeti előadásait hallgatja.

41 Intellektuális kíváncsiságát csak Rétivel oszthatta meg, aki a kör elméletileg legképzettebb tagja volt. 12. Tóth László: Szépség, pénz, szellem, 1894. MNG (kat. 315)