Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Sármány-Parsons Ilona | München szerepe a modern magyar festészeti szemlélet és stílus megteremtésében

Lyka 1887-ben ment Münchenbe festészetet tanulni, 1890-ben kivált Hollósy iskolájából, és az Akadémián Herterichnél és Hacklnál tanult tovább.

42 Ekkor kezdett publikálni a budapesti lapokban is, és már legelső kiállítás-ismertetői erősen módosítják a visszaemlékezéseiben írtakat. Bizonyítják, hogy egyre nagyobb érdeklődéssel figyelt a német festők kísérleteire, és analitikusan közeledett a látottakhoz. Hosszú esszéket közölt a modern művészetről az Athenaeum ban, kritikákat a Magyar Hírlapban. Legkorábbi írásai igen sokat elárulnak a problémaérzékeny müncheni művészek orientációjáról, a kortársak véleményéről. Az 1890-es müncheni Szalonról a Fővárosi Lapok számára írt friss és élvezetes nyelvű kritikájában a festőnövendék Lyka nemcsak széleskörű tájékozottságáról ad tanúságot, hanem finom elemzőkészségéről is, amint a hatalmas képanyagot áttekintve biztos kézzel választja ki a néhány részletesen bemutatandó képet és foglalja össze az aktuális stiláris tendenciákat. „A művészet egy nagy fordulópontjának emlékköve az idei »Salon«. Régi ügyes-bajos küzdelmek eredményét mutatja: a naturalizmus teljes fényes győzelmét, ami nagy szó a konzervatív szellemű Németországban. Végre diadalra került az az elv, hogy a mai művészet igazán mai [kiemelés az eredetiben] legyen, hogy a régebbi iskolák műveit a történész szemével nézzük s ne kívánjunk nekik helyet a mi jelenlegi szellemi áramlatainkban."

45 Ugy látja, hogy „a franciák földjén megszületett naturalizmust a németek mind az irodalomban, mind a festészetben átvették".

44 Eles szemmel veszi észre, hogy „Az idei »Szalon« nem is mutat elvi Különbözeteket a nemzetek művészi produktumain, egybehangzó valamennyi, csak árnyalatokban válnak el egymástól, mint egy nagy terjedelmű nyelv tájszólásai."

45 Hosszan ismerteti a tájfestészet anyagát, elismeréssel ír Alfred Roll zolai szellemű képéről, a hídépítő munkásokat ábrázoló A munkáról (1885, Mairie de Cognac). Megközelítési módja Muther elvi szempontjait és szemléletét követi. Amikor a magyarokra tér, a választása mai szemmel kicsit meglepő: Bihari Sándor A falu rossza (MNG) és Dudits Andor Klinikai ambulatorium című képét ismerteti hosszan és őszinte elismeréssel. Mi rejlik a különös választás mögött? „Ezek a huszonegy itt képviselt magyar festő közt az egyedüliek, kiket ily fényes névsorozatban büszkén említhetünk meg. Mintha valami rossz démon szállta volna meg, oly makacssággal látszanak irtózni a magyar festők legtöbbjei a modern levegőtől, annak a kornak a szellemétől, melynek szívverésein lelkesülünk. Otthon Budapesten nem is szólhatunk erről, hisz akikről ott nagy dolgokat mesél a fáma, azok művei itt egyrészt nem is juthattak be a komoly szalonba, másrészt mint rég letűnt ideálok utóharcosai ily művek mellett tekintetbe sem jöhetnek. Dudits képe: Klinikai ambulatorium a Goncourt testvérek regényeinek ama helyeire emlékeztet, hol a részletrajz minden finomságával szemünk elé kerül a nagy életvásár egy darabja, tele ama levegővel, mely a társas élet emberének éltető eleme. Itt vannak a kórház tipikus rendes látogatói. [...] Bihari képe, A falu rossza pedig az alföld kis városainak képet juttatja eszünkbe, melynek hóborított utcáján hazamuzsikáitatja magát a gazdag paraszt fia."

46 A téma jelenkorisága és lélektani hitele, azok a - Muther által megfogalmazott - kritériumok, melyek alapján - és minden bizonnyal a művészi megvalósítás meggyőző ereje alapján - választotta ki a kezdő, de igen magabiztosan ítélkező és elméletileg is felkészült ifjú kritikus az általa legjobbnak ítélt magyar képeket. Dudits naturalista kompozíciója

47 a modern élet szépítés nélküli kivágata, „festőietlen", szokatlan, merész témájával bizonyára sokkolta az otthoni, budapesti közönséget. Bihari képe témáját tekintve sokkal elfogadhatóbb volt. Lyka bizonyára azért írt róla is elismeréssel, mert a téma kétségtelenül szintén a valóságos magyar élet egy darabja bravúros kivitelben. Talán önkéntelenül választott ki egy urbánus és egy vidéki jelenetet, de mind a kettőt a kortárs valóság művészien hiteles ábrázolásának tekintette. Mellettük csak Baditzot és Halmit említi meg elismerően. A következő év (l 891) nemzetközi kiállításának anyagáról már a Magyar Hírlapban közölt Lyka háromrészes kritikát. Az első részben összefoglalja az olvasó számára mindazt, amit eszmeileg és elvileg lényeges változásnak lát. Annyira találóak, kiérleltek és láttatóak a megállapításai, hogy érdemes hosszabban idézni Lyka Károly, a müncheni évek krónikása