Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Sármány-Parsons Ilona | München modernsége. Az 1880-as évek második fele és a Secession megszületése

az akadémikus hagyománnyal való szakítotáskor még nem tudták, milyen irányba fognak kísérletezni. Ahányan voltak, annyiféle változatát teremtették meg az új festészetnek, amelynek az egyetlen közös nevezője az volt, hogy modernnek akartak lenni. Ezek után Hevesi sorra veszi a festői kísérleteket: a sötét galériatónus helyett a világos palettát, a zolai naturalizmust, amely szinte megszületésének pillanatában kiprovokálta saját ellentétét, az éterikus, szimbolisztikus festészetet. „A modernség gyakorlatilag korszerű és aktuális lett" - írta.

61 Mit is értett ezen az aktualitáson ez a rendkívül tájékozott és müveit kritikus? „A kor tudatára ébredt, hogy idegei vannak [értsd: lelke van . Az öregedő évszázad közelebbnek érezte magát a túlvilághoz, és hinni kezdett. Hipnotizmus, spiritizmus, wagnerizmus, ibsenizmus, a szalon-misztika minden fajtája keveredett a fejlett természettudással. [Naturerkennen; esetleg természeti felismerésekkel?] Pszicho-fizika lett a modern szó. Es mindezek az erők akárcsak az irodalomban, a festészetben is szerepet játszanak. A festészet, akárcsak a regény, a dráma, a zene, aktuális akar lenni."

62 Kevés jobb kortárs magyarázat született a modernitás keresésének 1888-1894 közötti, lázasar nyugtalan, elégedetlen és türelmetlen, de bizakodó és végül győzedelmes első hullámáról. Ekkor, Közép-Európában a modern festészet koncepciója még nem redukálódott exkluzíván csak a forrna^ stiláris eszközökre,

65 a festészet pluralista funkciója, és az, hogy ezer szállal kötődik a kultúra, szélesebben a társadalom más jelenségeihez is, hogy nagyon sokféle társadalmi igényt kell kielégítenie, elválaszthatatlanul belevonta a tartalmi kérdéseket a megújítás folyamatába. A modern festészet ott kezdődött a 80-as években, amikor a múlt helyett a kortársak, a modern emberek aktuális lelki, szellemi, szociális problémáit választották tárgyukul azok a festők, akik az új kor számára új festészetet akartak teremteni. Három év múlva Hevesi aforisztikus tömörséggel, jelszóként fogalmazta meg ezt a célt, immár a bécsi Sezession számára: „Die Zeit ihre Kunst, die Kunst ihre Freiheit." („A kornak a maga művészetét, a művészetnek a szabadságát [kell megteremteni],")

M