Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Sármány-Parsons Ilona | München modernsége. Az 1880-as évek második fele és a Secession megszületése
JEGYZETEK 1 Fülep nem állt egyedül a kortárs kritikusok között, akiknek némelyike sokkal élesebben fogalmazott, mint ő (pl. Bölöni). Viszont széleskörű műveltsége és elvontabb, művészetfilozófiai koncepciók irányába fejlődő munkássága retrospektive a vezérszerepet vindikálta számára, annak ellenére, hogy Firenzéből már nem tudta kellő pontossággal nyomon követni a budapesti művészeti csatározások fordulatait. 2 A Fülep Lajos tanítványai közé tartozó művészettörténészek, közöttük az ezzel a korszakkal legtöbbet foglalkozó Németh Lajos szakmánk jeles képviselője volt, akinek a magyarországi századforduló művészetét tárgyaló kézikönyve máig alapmunkának tekinthető (Magyarországi művészet 1890-1919. Szerk. Németh Lajos. Bp., 1981.). Az ő és munkatársai olvasatában a modernség, mint forradalmiság és a historizmusra történt lényeges reakció fogalmazódott meg, így az előző évtizedek és generációk, de akár az 1890-es évek kísérletei is önkéntelenül leértékelődtek, hogy az avangárd eredményei azután annál fényesebben törjék át a maradiság arcvonalát. Szintézise fellendítette az 1890-1919 közötti korszak kutatását, és az elmélyülő részletkutatások mára a harminc évvel korábbi összkép dekonstrukciójához vezettek. 3 A nemzeti újjászületés ko r a, a Nemzeti Színház felépítésének históriája ma is büszkeséget ébreszt a csehekben, a lengyeleknél pedig Matejko, aki évtizedeken át életben tartotta a lengyel nemzeti kultúrát a történeti festészet erejével. Mind a cseh, mind a lengyel művészettörténeti kánonban 1890-nel indítják a modern törekvések fellépését, és egyértelműen a 20. századi modernizáció első korszakaként értékelik szellemi-művészi teljesítményeiket. (Ld. Juszczak, Wieslaw: Modernizm. Warszawa, 1977; Wittlich, Petr: Prague Fin-de-Siècle. Paris, 1992.) Nálunk a periodizálás még nem egyértelmű, de az összefoglalások többnyire 1896-tal, Nagybányával indítják a modern festészet megszületését. 4 Az osztrák, ezen belül a bécsi historizmust akkor „fedezte fel" a nemzetközi szakma is, amikor a Thyssen Stiftung támogatásával megírták a Ringstrasse építészetét feldolgozó tudományos monográfia-sorozatot. Ez pl. (pozitív irányban) teljesen megváltoztatta nemzetközileg is a historizmus építészetének értékelését, ami addig a nemzetközi internacionalista modern építészet részéről elrettentő példaként lett „leírva". Az építészetet már Magyarországon is rehabilitálták, de a monumentális falfestészetet, vagy más, a historizmus szelleméhez szorosan kötődő műfajokat, így a köztéri szobrászatot még nem. 5 Éppen ennek, a magyar festészeti kánon kialakításának szempontjából sorsdöntő évtizednek művészetkritikai rekonstrukciója az elmúlt esztendőben történt meg. Tímár Árpád kritikai antológiái és tanulmányai jelentik azt az immár kikerülhetetlen alapot és újra feltárt forrásanyagot, ami segít megérteni, miért alakult felemásan a historizmus és a Münchenben tanuló magyar festők értékelése mind a kritikában, mind a szűkebben vett művészettörténet-írói hagyományban. Ld. Tímár Árpád: A MIENK művészegyesület története a korabeli sajtó tükrében. I. Művészettörténeti Értesítő, 57 (2008) 1. sz. 47-82; //. uo. 2. sz. 249-286; „Az utak elváltak. "A magyar képzőművészet új utakat kereső törekvéseinek sajtóvisszhangja. Szöveggyűjtemény II. 1909-1910. Bp., 2009. Ezekből lehet pontosan rekonstruálni azokat a müvészetpolitikai harcokat, melyek során az ifjú kritikus és ideológus nemzedék, illetve a velük szövetséges művészlobbik 1907 után átvették a müvészetpolitikai irányítást az előző két generációtól. 6 A német irodalom a városhoz mint művészi centrumhoz kötött történeti egységként, a müncheni Akadémia majd egy évszázadnyi terméseként értelmezi a müncheni festészetet, és az elmélet szintjén nem differenciál, bár a leírás szintjén annál pontosabb különbséget tesz az általam iskoláknak nevezett művészeti törekvések között. A „müncheni iskolák" szóhasználatának a bevezetését azért tartanám hasznosnak, mert így állandóan érzékeltetné, hogy több stílusirányzat állandó egymás mellettiségéről van szó. Emellett azt is lehetővé teszi, hogy a stílusváltozások kronologikus folyamatára felhívja a figyelmet, pl. hogy a tájfestészeti ideálok is jelentősen módosultak, nemcsak mesterenként, hanem az évtizedek hosszmetszetében is (pl. intim tájkép, a hangulati táj, a szimbolikus táj). 7 A gazdag német szakirodalomból, ami a müncheni festészettel foglalkozik, és ami az általam itt tárgyalt kor történelmi áttekintésének alapjául szolgált, csak néhány alapvető munkát emelnék ki. Források: Ausstellungskataloge der Glaspalast in München. Internationale Ausstellung 1883; Internationale Ausstellung 1888; Jahresausteilung 1889, 1890, 1891, 1892, 1893. 1894, 1895; Ausstellungskataloge der Münchener Secession 1893, 1894, 1895, 1896. Irodalom: Münchner Maler 1981 -1983; Ludwig, Horst: Die Münchner Secession und ihre Austeilungsgebäude. In: Ludwig 1986. 107-112; Uhde-Bernays 1983; Heise, Renate: Die Münchner Secession und ihre Galerie. Stadtmuseum, München, 1975; Makela 1990. 8 Ld. Hessky Orsolya bevezető tanulmányát ebben a katalógusban. 9 Schorske, Carl E.: Fin-de-Siècle Vienna. Politics and Culture. New York, 1980. 10 Möller, Susanna von: Kunsthandel und Kunstexport. In: München-Musenstadt 1988. 248. 11 Martin, Rudolf: Jahrbuch des Vermögens und Einkommens der Millionäre in Bayern von 1914. München, 1914. 12 Rosenhagen, Hans: Münchens Niedergang als Kunststadt I. Der Tag, 1901. Nr. 143; //. Teil: Der Tag, 1901. Nr. 145. 13 Michael Georg Conrad (1846-1927) író, újságíró, több folyóirat alapítója és kiadója, 1878-1882 között Párizsban élt és személyesen is jó kapcsolatban állt Zolával. 14 A lap teljes címe: Gesellschaft - Realistische Wochenschrift für Literatur, Kunst und öffentliches Leben. 1891 márciusáig jelent meg.
