Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Sármány-Parsons Ilona | München modernsége. Az 1880-as évek második fele és a Secession megszületése
természeti hangulatokkal átitatott finomrealizmusnak, azaz finom-naturalizmusnak a képviselője lett, mely témaválasztásában rokonította őket Leibi körének festészeti megoldásaival. Eseménytelen „állapotképeik" a vidéki szegény embereket és nehéz fizikai munkájukat jelenítették meg. A 80-as évek második felében viszont néhányan közülük, így George Henry (1858-1943) és Edward A. H ornell (1864-1933) a „kelta újjászületés" (Celtic Revival), azaz a kelta mitológia és mondakör ezoterikus színezetű, szimbolizmushoz kapcsolódó feltámasztásának hívői lettek. Ekkor egyénien dekoratív, merész színvilágú enigmatikus kompozíciókkal lepték meg a világot. Münchenbe mind a két irányzat képviselői küldtek műveket, így a sokarcú skót festészet egyszerre többféle hatás elindítója lett. A legszokatlanabb és témáját tekintve is a legmodernebb skót kép John Lavery Teniszparti (8. kép) című pillanatfelvételszerű festménye volt, ami nagyszerűen örökítette meg a játékosok mozdulatán túl a párában fürdő, hihetetlenül zöld skót rét és liget szín- és fényeffektusait. A kép ezáltal a plein air-realizmus egyik olyan regionális remekmüvévé lett, ami akár a Hippolyte Taine-i művészetszemlélet illusztrációja is lehetett volna. Ekésen bizonyította, hogy a nemzetenként, országokként eltérő klíma, táj és a fényjelenségek, optikai különbségek természethü, realista ábrázolása eltérő színvilághoz és ecsetkezeléshez vezethetnek. Igy Taine miliőelmélete gyakorlatilag alátámasztotta a stilárisan is különálló nemzeti iskolák létjogosultságát a modern realista festészetben. Lavery festménye végül ott maradt Münchenben, az állam megvette a Pinakothek számára. Talán ez a kép hatott helyileg a legkevésbé, éppen a rendkívül szokatlan témaválasztás miatt. A skót képek többsége, a nehéz paraszti munkák szenvtelen ábrázolása az őszi ködös tájban, a fagyos földeken vagy a veteményeskertekben viszont igencsak hoszszan tartó visszhangra talált, többek között a magyar festők körében is (Pataky László, Baditz Ottó, Poll Hugó [1867-1931] Tull Ödön [1870-1911]). Ecsetkezelésük néha Bastien-Lepage rajzosságára emlékeztet, bár többnyire annál pasztózusabb, oldottabb; de színhasználatban és a lírai emberfelfogásban annyi rokonság van a híres francia mester és az akkor még nem eléggé ismert skót festők között, hogy amit az előző hatásának lehetett vélni, azaz utóbbiak ihletése is lehetett. Vaszary János 1890-es évek eleji kerti képeinek 47 (9. kép) laza és pasztózus ecsetkezelése, zöldjeinek sokféle árnyalata nem annyira a BastienLepage-i stílus száraz és kalligrafikus technikáját folytatja, mint inkább Arthur Melville (1858-1904) és James Guthrie káposztáskertjeinek ábrázolásaival rokon. Pataky Lászlót is a skóciai mezei munkákat ábrázoló képek bátoríthatták fel, hogy megfesse a ködös Krumpliszüretet 1894-ben (kat. 247). Míg a skót lírai hangulatfestés tájfestészeti remekei és a nagyszerű szegényember-portrék a német festészetben már régóta jelen lévő törekvések belső megerősítését hozták (itt elsősorban a Leibl7. Max Liebermann: Nő kecskékkel a dűnén, 1890. Neue Pinakothek, München ©bpk, Berlin 2009 /Bayerische Staatsgemäldesammlungen 8. John Lavery: Teniszparti, 1885. Art Gallery, Aberdeen ©Joseph S. Martin-Artothek
