Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Sármány-Parsons Ilona | München modernsége. Az 1880-as évek második fele és a Secession megszületése

I Vaszary János: Megjött már a parancsolat, 1894. Kovács Gábor Gyűjtemény (kat. 333) kör képeire kell gondolni), addig más skót művészek szokatlanul dekoratív, szimbolista kompozíciói és George Henry meglepő színvilágú tájai (Galloway-i táj, 1889) merész színfoltjaikkal a Jugendstil irányába mutattak. Az első irányzat elementáris erővel hatott, a második lassan és sok interpretáción keresztül módosulva. A kiállítás kvalitásos sokféleségébe belefért a kortárs politikai és társadalmi események realista ábrázolásmódja is, gyakran Adolf Menzelt (1815-1905) követő precizitással és szinte fotografikus élességú rajzossággal (pl. Arthur Kampf [1864-1950]) /. Vilmos császár ravatala a berlini katedrálisban, 1888). Ezek a mára feledésbe merült képek is hozzájárultak a német festészet tematikai modernizálásához. Az 1890-es kiállítás azért is különösen jelentős a magyar festészet számára, mert Lyka Károly erről írta első kiállításkritikáját, amelyben igen találóan felismerte a naturalizmus győzelmét, a tájkép metamorfózisát és mind a hágai, mind a skót tájfestészet jelentőségét.

45 Ismertetőjének második részében sok festményt külön is említ, amelyek között az egyik leghosszabb leírást Alfred Roll A munka című képének (1885, Mairie de Cognac) szenteli, igen nagy elismeréssel szólva a hídépítő munkásokat ábrázoló monumentális kompozícióról, amely szerinte egy zolai ihletésű „megfestett vezércikk, egy darab modern élet".

4

"

1 Nyilvánvaló, hogy Lyka már ekkor, 1890-ben azonosult Muther nézeteivel, és az új festészet egyik legfőbb erényének a szociális érzékenységet, fő vonulatának pedig a festészeti naturalizmust tekintette. Az 1891-ben megrendezett tárlat ismét nemzetközi kiállítás volt, s újra felvonultatott több francia képet is. Jules Bastien-Lepage Falusi szerelmesek (1882, 5. kép), Edouard Manet merész rövidülésben megfestett Halott torreádor (1863, National Gallery of Art, Washington), Reggeli a műteremben (1868, Neue Pinakothek, München) és Kihajózás a boulogne-i kikötőből (1864-1865, The Art Institute of Chicago, Chicago) című munkái mellett három Sisley- és három Monet-kép is szerepe a katalógusban, de a túl tág, általánosító címek nem adnak támpontot arra nézve, hogy mely képek ezek, és egyáltalán a festők melyik alkotói korszakából valók. Bosszantó, hogy a kritikákból is kimaradtak. Feltehetőleg Monet szenvtelensége nem felelt meg az 1890-es évek eleji korszellemnek, amely erőteljesebb érzelmi állásfoglalást, a lelki hangulatok megragadását, azaz kifinomult pszichológiai megközelítést várt el a modern élet festőitől. Viszont a legerősebb, negatív visszhangot az új törekvések ellenzői részéről a kemény realista, társadalomkritikus témaválasztás váltotta ki. Mind a belga, mind a holland festők a szegények és megnyomorítottak életéből vett jeleneteikkel (koldusok, csavargók, proletárok) hívták ki maguk ellen a másfajta témákhoz szokott konzervatív kritikusok nemtetszését.

45 A szimbolista törekvések ezúttal igen erőteljesen léptek színre, három korai Edward Munch-kép és egy Puvis de Chavannes-kompozíció (Pro Patria Ludus, 1883, Musée de Picardie, Amiens) mellett