Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Sármány-Parsons Ilona | München modernsége. Az 1880-as évek második fele és a Secession megszületése

netek, katonaképek vagy rokokó szalonképek), hanem abban is, hogy képviselői - az Altmeistertum ápolói - igyekeztek minél hívebben követni egy-egy régi mester (pl. Rembrandt vagy Pieter de Hooch) technikáját, szín- és tónusvilágát, a komponálásmódot és az ecsetkezelést.

21 Hidak az alternatív múlt, a félmúlt és a jelen, azaz a különböző kortárs kísérletezők felé azért voltak már korábban is. Az 1869-es, legendássá vált nemzetközi művészeti kiállításon a francia festészet „fenegyereke", Courbet (1819-1877) mellett (aki személyesen is jelen volt Münchenben a kiállítás idején) a másik revelációt a fontainebleau-i iskola, azaz a barbizoniak, és különösen Corot (1796-1875) festészete jelentette.

22 A következő újító csoport Wilhelm Leibi köre, a nur-Malerei német mesterei voltak (l. kép).

25 Barbizon képviselői és elsősorban Millet (1814-1875) hatása mint búvópatak újra és újra megihlették a német tájképfestészetet, a következő erőteljes hatást pedig a hágai iskola hűvös színvilágú realizmusának poézise hozta meg. A harmadik nagy hatású, különféle új festői látásmódokat ihlető kiállítás-sorozat az évtized végén indult el, amikor Anders Zorn (1860-1920) könnyed ecsetkezelésének virtuozitása, vagy a bátor helyiek, Uhde, Liebermann, Trübner (1851-1917), Zügel (1850-1941) és Gotthardt Kuehl (1850-1915) 1888 előtti stíluskísérletei időről időre friss impulzusokat hoztak München tradíciókat őrző és ápoló festészetébe. A kortársak és az utókor véleménye szerint az 1870-es évektől Wilhelm von Diez

24 volt a legjobb tanár az Akadémián. Kedvenc témáit a harmincéves háború korából és eseményeiből merítette (sok mesterien megfestett paripával és elszántan küzdő harcossal). A másik elhivatott tanáregyéniség Diez tanítványa, a korán sikereket arató és tanári pozícióba kerülő Ludwig von Löfftz (1845-1910) volt. A jelenleg tárgyalt korszakban már Löfftz vált a fontosabb mesterré, 1879-től professzor, 1891-1899 között az Akadémia igazgatója. Oktatói módszeréről egyik tanítványa, Karl Schauffer-Bern igen szemléletes leírást adott.

25 A magas művészeti mérce, hiteles etikai alapú művészi elkötelezettség, egyben a művészi egyéniség sajátosságainak a tiszteletben tartása a tanítványok esetében is azt eredményezte, hogy Löfftz át tudta adni az elengedhetetlenül szükséges technikai tudást anélkül, hogy megbéklyózta volna tanítványait.

26 A magyarok közül sokan választották őt, így például Zemplényi Tivadar (1864-1917) és Vaszary János (1867-1939), de a viszonylag kevés ott tanuló osztrák festő közül is hozzá csatlakoztak a nyugtalan, önmagukat kereső fiatalok (pl. Josef Engelhart [1864-1941]). Milyen képeket láthatott az a jelentős számú magyar festő, aki 1888-ban alaposan megnézte a Glaspalastbeli gazdag és lenyűgözően változatos festészeti anyagot? Milyen konkrét müvek jelentették a pillanatnyi szenzációt, és melyek hatottak később, mélyebb és alaposabb szemléleti változásokat inspirálva? Milyen kortárs kritikák, vélemények befolyásolták ízlésüket, értékítéletüket? Milyen művészeti események kavarták fel a város életét akkor, amikor a legnagyobb létszámban éltek Münchenben magyar festők, amikor a magyar bohém világ nem Magyarországon pezsgett, hanem Münchenben? Az újságok a 19. század második felében párizsi példára a német napilapok is sorozatokban mutatták be - rendszerint nemzeti iskolánként - az „anyagot", a képeket és szobrokat. Míg a néhány elit művészeti folyóirat, így a Zeitschrift für Bildende Kunst

27 vagy a széles polgári közönség számára írt, népszerűsítésre törekvő és gazdagon illusztrált Die Kunst für Alle kritikusai az idősebb generáció óvatos, konzervatív ízlését képviselték, és ennek megfelelően szelektáltak a képek közül, addig a napilapokban sűrűbben kaptak szót a fiatalabb újságírók és szerencsés esetben egészen kiváló, friss szemléletű szakemberek is. 1888 váratlan fordulatot hozott nem csak a festészet, hanem a müncheni, sőt, a német képzőművészeti kritika világában is. Egy kiemelkedően nagy tudású, varázslatosan író, karizmatikus hatású fiatal művészettörténész kezdte meg kritikusi pályáját a Münchner Neueste Nachrichtennél: Dr. Richard Muther.

28 (A titulus azért fontos, mert Muther már ahhoz a kritikusi generációhoz tartozott, amelynek művéA tájékozódás iránytűi: korszakváltás a müvészetkritikában