Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Szinyei Merse Anna | Magyar festőtanárok lengyel tanítványai Münchenben
arcképtanulmánya 1888. október 26-án készült el a festőosztályban, a Wagner professzorhoz igyekvő fiatalember felvételi vizsgadarabjaként. Axentowicz Remetéje (kat. 9) 1881-ben azt a szintet jelezte, ahová a müncheni tanulmányok három éve után jutott el a növendék (aki ez esetben még egy évig tanult utána az Akadémián). Neki nem volt egyéb alapképzése, a reáliskola után felvételizett Münchenbe. Fabijanski ellenben festő apja mellett eleinte szobrásznak készült, 1883 és 1888 között pedig a festő szakot végezte el a krakkói művészeti iskolában, többek között Jan Matejkónál. Müncheni felvételi darabja ennek megfelelően komoly felkészültséget jelez, különleges szépségű a profilból festett leányfejen és jobb vállán felcsillanó fényekkel. 44 Itt már nem szorosan vett realizmusról van szó: a századfordulóhoz közeledve az Akadémiára is betört a frissebb, plein aires érdeklődés. Igy természetesnek vehető, hogy a tehetséges, jól képzett fiatal nem is maradt sokáig Münchenben. Lucjan Wedrychowski (1854-1934) rövid krakkói előképzés után 1881-től 1886-ig tanult Strahubernél és Wagner Sándornál, és csak utána ment vissza Jan Matejkóhoz. Szt. Antal megkfsértését ábrázoló nagyméretű kompozíciója utolsó müncheni évében keletkezett: a realizmust bizonyos miszticizmussal keverő alkotásról van szó. 45 1900-ban ez a festő végleg Magyarországon, Alsó-Olsván telepedett le. A ractawicei körkép festésében még résztvevő két lengyel bemutatásával zárjuk a Wagner-tanítványok legjobbjainak áttekintését, hiszen itt nincs mód az összes kikutatott, szám szerint 67 lengyel növendék bemutatására. Közülük nagyon sokan váltak zsánerfestővé. Wincenty Wodzinowski (1866-1940) is a Krakkó környéki népélet ábrázolója volt, meglehetősen novellisztikus módon. Nálánál sokkal érdekesebb figura Wtodzimierz Tetmajer (1862-1923). A krakkói művészeti iskolai és bécsi akadémiai tanulmányai után 1886-tól három évig volt Wagner-növendék. Rövid ideig a párizsi Colarossi Akadémiát is látogatta, végül Jan Matejko mesteriskolájában dolgozott több éven át. Egyáltalán nem érintette meg tanára történelmi kötődése. Sok krakkói értelmiségihez - és a mi gödöllői művészeinkhez, illetve Kós Károlyhoz - hasonlóan ő is a falusiak mélyen a természetben és a régmúltban gyökerező népi kultúrájának megmentésében, aktív átélésében és bemutatásában látta a lengyel nemzeti művészet újjászületésének lehetőségét. A parasztság nem véletlenül volt a 19. század folyamán és még röviddel utána is az egyik Leitmotiv a három részre szakított, tehát politikailag nem is létező Lengyelország művészetében. A lengyel művészettörténészek nagyszabású kiállítási anyagot gyűjtöttek össze az 1990-es évek közepén Parasztok a lengyel művészetben címmel, 46 melyben a müncheni magyar tanárok számos növendéke is szerepelt képeivel, köztük Tetmajer, aki saját életével is példát kívánt mutatni kortársainak. A Krakkóhoz közeli Bronowicében letelepedve, a patrióta tradícióban felnőtt, nemesi származású művész ugyanis egy falubeli gazda leányát vette feleségül. Házuk hamarosan a hasonlóan gondolkodók gyűjtőhelye, nyári kirándulásaik célpontja lett, és a főiskolások is a faluba jártak művésztelepre, plein air tanulmányokat készíteni. Tetmajer maga is sorra festette színpompás, levegős, mély árnyékokkal tűzdelt kompozícióit a paraszti ünnepek és hétköznapok egyszerű jeleneteivel - ezek egyikét kiállításunkon is bemutatjuk (kat. 305). Közben a krakkói múvészélettől sem szakadt el: 1897-ben alapító tagja volt a már említett Sztuka múvésztársulásnak, részt vett kiállításain, 1901-ben női festőiskolát alapított, és éveken át vezette. Egyetemi képzettségű irodalmárként drámákat, verseket, mükritikát publikált, lap- és könyvillusztrációkat készített, a waweli székesegyház Zsófia-kápolnájának falképeit festette, üvegablakot és színpadi díszletet tervezett. Az ősi államiságuk helyreállításának reményétől fűtött lengyel művészek és értelmiségiek nagy része ilyen aktivitással végezte munkáját a 20. század elején a Mlada Polska (Fiatal Lengyelország) mozgalom keretében. 47 Az 1890-es évek elejére lassan elfogytak Wagner Sándor lengyel növendékei. Mint láttuk, akkortól már egész más eszmények hevítették őket, és főként Párizsban, illetve az újra megnyitott hazai főiskolákon képezték magukat. Régi tanítványai azonban nem voltak hálátlanok iránta, és 1906-ban, tanárságának negyvenedik évfordulóján tisztelgő kiállítást rendeztek számára a varsói Zacheta helyiségeiben. Egykori 7. Wtadystaw Wankie: A Jednodniówka Monachium címlapja, 1897
