Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Szinyei Merse Anna | Magyar festőtanárok lengyel tanítványai Münchenben
8. Wagner Sándort köszöntik tanítványai esküvője alkalmából, 1874. A művész leszármazottainak tulajdonában növendéke, Wladislaw Wankie így emlékezett meg róla a Sviat című lap hasábjain: „Magas úr, kicsi fejjel, aki furcsa mód ragaszkodik a pörge magyar kalapjához. A szájában mindig szivar van, egy ötcentes osztrák Virginia, olyan, amilyet Ferenc József szívott, nagy léptekkel, gólyaszerúen jár, díszes francia gyűrött nadrágban, amilyent Horace Vemet hordott, akire nagyon hasonlít. Ki ne ismerné ezt a kedves festői alakot, aki valaha is Münchenben tanult? Elő részévé vált az iskolának, megszerette tanítványait, akiknek inkább példájává vált, mint professzorává. Többek között ez volt az oka, hogy a lengyelek igyekeztek, hogy nála tanulhassanak. Most egy kiállítást szerveztek a mester tiszteletére, és a kiállításon a lengyel tanítványok munkáit is bemutatták (több mint ötvenen voltak), és ez nagyon jó ötlet volt". 48 Egy másik vélemény szerint „számunkra azért fontos az ő személye, mert felnevelt nagyon sok festőt, és ezen a kiállításon megtaláljuk Wagner tanítványait is, akik fejet hajtanak előtte. A Műcsarnok (TZSP) kiállításán egy tanítványán sem érezhető, hogy saját egyéniségét, stílusát rájuk erőszakolta volna; mindenkinek megengedte, hogy önmaga maradjon. Ideális professzor volt, amit az is mutat, hogy negyven év alatt nem alakított ki saját iskolát. Ami fantasztikus Wagner művészetében, az a fény és árnyék mesteri használata, éppen ezért a tárgyak mesésen jelennek meg, kigömbölyödnek, szinte élővé válnak. Az életet, a mozgást azonban közvetlenül nem igazán tudja megfogni a temperamentum által. Természetesen mindent meg tud festeni, amit csak akar, de a »beállításokat« nagyon is lehet érezni." 49 Wagnerrel ellentétben Benczúr Gyulának és Liezen-Mayer Sándornak alig volt lengyel tanítványa. Előbbi öt növendékéről már szóltunk. Utóbbihoz is mindössze nyolcan jelentkeztek, közülük kettőt érdemes kiemelnünk, akik 1887-ben kezdték nála a munkát. A lembergí Stanislaw Batowski-Kaczor (1866-1946) Krakkóban, majd a bécsi Akadémián tanult, mielőtt hozzá került volna. 1891 -es párizsi útját követően szülővárosába tért vissza, ahol társaival megszervezte a Mlada Polska helyi szervezetét, és 1903-1914 között magán festőiskolát működtetett. A krakkói Múzeum Narodowéban őrzött, 1888-ra datált profil leánytanulmánya szolid, alapos akadémiai képzettségét tanúsítja. Történeti- és csataképek, plein air jellegű tájképek és portrék alkotják átlagos minőségű életmüvét, melyet falfestmények, üvegablak tervek és illusztrációk egészítenek ki. Stanislaw Janowski (1866-1942) szülővárosában, Krakkóban járta ki a művészeti iskolát, majd 1890-ig Münchenben volt Herterich és Liezen-Mayer tanítványa. 1894-től Münchenben részvett a hatalmas Tátra-körkép festésében, Louis Boller (1862-1896) vezetésével, akinek elhunyta után Janowski vette át a festőteam irányítását. 1896-ban Münchenben, majd Varsóban állították fel a körképet, melyet végül 1900-ban elárvereztek. Jan Styka a vászon nyersanyaga miatt vette meg, így csak néhány darab maradt meg belőle a krakkói múzeum raktárában. 50 Janowski valószínűleg Hollósynál tanuló húgát követte, amikor 1900-ban Nagybányán és ezt követően a müncheni Hollósy-iskolában dolgozott. 1905-ben készített könyvborító-terve az Art Nouveau és a Nabis stíluskörébe sorolható, tájképei pedig a plein air ismeretéről tanúskodnak. LiezenMayer növendékei tehát nagyjából hasonló különbségeket mutatnak, mint Wagneréi vagy Benczúréi, azaz mindhárom tanár a kiváló technikai felkészítést tartotta fontosnak, és nem akarta befolyásolni a tanítványok egyéni téma- és stílusválasztását. Bármekkorára is emelték a müncheni Akadémia tanárainak számát, hely hiányában a kapukat ostromló művészjelöltek nem mindegyike juthatott be az áhított intézménybe. Az 1870-es évektől ezért több, külföldről származó művész nyitotta meg műtermét a tanulni vágyó - főként honfitárs - fiatalok előtt.
