Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Szinyei Merse Anna | Magyar festőtanárok lengyel tanítványai Münchenben

6. Wacfaw Szymanowski: Leányarckép, 1900 körül. Múzeum Narodowe w Warszawie művész volt, aki először szobrászati tanulmányokat folytatott Párizsban Cyprian Godebskinél (1765-1809) és az Ecole des Beaux-Arts-on. 1880-1882 között Münchenben Benczúr Gyula, illetve Löfftz tanítványa volt, és realista munkásábrézolásai mellett 1882 nyarától kezdve plein air-stúdiumokkal is foglalkozott. A krakkói múzeum Arató képének bizonysága szerint 1895-re az intenzív nyári sugárzás luminista képi megjelenítését is már mesterfokon gyakorolta.

59 Az 1888-as müncheni nemzetközi kiállításon hucul témájú képére kapott II. osztályú ezüstérmet, de arcképfestészete is jó színvonalú (6. kép). Szobrászként még sikeresebb volt, ő alkotta például a varsói hatalmas Chopin-emlékmüvet Lazienkiben. Müncheni tanára, Benczűr Gyula (1844-1920) egyébként 1875-ben kapta meg segédtanári kinevezését az Akadémián, 1880-1882-ben pedig Stráhuber utóda lett a történelmi festészet szakon, az Antikenklasséban. Miután 1885-ban hazahívták Pestre, hogy a mesteriskolát vezesse, 1886-ban tiszteletbeli professzori rangot kapott a müncheni Akadémián. Liezen-Mayer Sándor (1839-1898) már 1879ben elnyerte ezt a kitüntető címet, amikor még a stuttgarti művészeti iskola vezetője volt, és csak utána, 1883-tól lett Gabriel Max utóda Münchenben a történeti festészet professzoraként. Tíz évvel később megkapott még egy kompozíciós osztályt is a vallásos festészet mellé.

40 Benczúrnak mindössze öt lengyel növendéke volt, közülük Axentowiczot, Ejsmondot, Hirszelt és Lentzet Wagner Sándor is tanította. Utóbbi, Stanislaw Lentz (1861-1920) tanulmányi éveitől eltekintve egész életében Varsóhoz kötődött. 1880 és 1884 között tanították a magyar professzorok Münchenben, ahol 1882-ben akadémiai bronzérmet nyert, majd a párizsi Julian Akadémia növendéke volt. 1905-től 15 éven át Hollandiában töltötte a nyarakat, az év többi részében pedig a varsói művészeti iskola igazgatójaként dolgozott/'

1 A realizmus következetes híveként Frans Hals volt a példaképe. Emellett Párizsban hatott rá a naturalizmus keményebb, szintetikusabb ága, melynek 1891 -es eredménye (Horgászó kisfiú, kat. 186) kiállításunkon is látható, ékes bizonyítékául a Milletféle, illetve Bastien-Lepage-i vonal messzire terjedésére, de annak lírai jellege nélkül. Igen jellemző Lentz emberi habitusára, hogy az 1905-ös forradalom hatására realista munkásábrázolások sora készült műtermében. Amúgy varsói írók, tudósok, színészek stabil arcképfestője volt. A Wagner-növendékekhez visszatérve, Wladyslaw Wankie (1860-1925), bár csak néhány hónapig tanult az Akadémián - miután szülővárosában, Varsóban, és Krakkóban is kijárta a művészeti iskolát -, szinte két évtizedig élt Münchenben, mielőtt hazatért volna Varsóba. Arnold Böcklin tisztelője volt, és műveivel valamelyest a német szimbolizmushoz is kapcsolódott.

42 A századvégi, tájba helyezett bibliai jelenetein a témakör megújítását vette célba, de nem érte el a mi Ferenczy Károlyunk vagy Fritz von Uhde színvonalát. 1896 körül készült, Tavasz című tondója került a müncheni lengyelség és másho

1 élő író honfitársaik egyszeri érdekes vállalkozásának címlapjára, ez pedig a JednodnióvAa Monachium 7897 (azaz: Müncheni egy napos napilap; 7. kép).

45 Maga Wankie később neves mükntikus lett Varsóban. A Münchenben letelepedett lengyel művészek közül egyébként többen is készítettek jeles német folyóiratok számára díszítő motívumokat, címlapokat és egyéb grafikákat. Akik pedig hazaköltöztek, a századforduló idején sorra alapított krakkói és varsói művészeti-irodalmi folyóiratok grafikai arculatának kialakításán fáradoztak. Az 1880-as évek Wégner-tanítványainak kutatásakor sikerült egy szignójában és feliratában is konkrét hivatkozásra lelnem a krakkói múzeum raktári anyagában. Stanislaw Ignacy Fabijariski (1865-1947)