Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Szinyei Merse Anna | Magyar festőtanárok lengyel tanítványai Münchenben

4. Tadeusz Ajdukiewicz: Helena Modrzejewska, 1880. Múzeum Narodowe, Kraków készített múve, az akadémikus anyagfestés példája (4. kép). A lengye arcképfestők valóban jó hírűek lehettek Közép- és Kelet-Európában, hiszen Leopolski halála után úgy tűnik, hogy Kazimierz Pochwalski (1855-1940) vette át a helyét Bécsben a legfelsőbb köröknél, amikor 1893ban a császárvárosba költözött, ugyanakkor az Akadémia professzori tisztét is ellátta egészen 1918-ig. Ezután Varsóban telepedett le. A krakkói ifjú szülővárosában Jan Matejkónál, 1877-1878-ban Münchenben Otto Seitznél és Wagner Sándornál, majd egy évig Bécsben, végül Párizsban, Léon Bonnat-nál tanult - mindez aztán elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy később megelégedésre lássa el fontos megbízatásait. Ot évvé fiatalabb öccse, Wtadyslaw Pochwalski (1860-1924) akkor iratkozott be a krakkói művészeti iskolába, amikor bátyja már elvégezte azt, és Münchenben is jóval később, 1890 és 1893 között volt Wagner Sándor, illetve Otto Seitz többször is akadémiai éremmel kitűntetett növendéke. Münchenben 1890-ben festett profil arcképe egy fátylas-kalapos, prémgalléros hölgyről valóban jó kvalitásű, érett munka.

51 Krakkóba hazatérve aztán főként restaurálással és rajztanítással foglalkozott. Franciszek Zmurko (1859-1910) szülővárosában, Lembergben, majd Krakkóban, Bécsben és Münchenben Wagner Sándornál tanult. Az 1879. évi akadémiai kiállításon ezüstérmes lett Kleopátra című képével,

52 melyet Wagner osztályában festett, aztán fél évre ösztöndíjjal Rómába utazott, végül visszatért Krakkóba, hogy Matejkónál fejezze be tanulmányait. Ekkor készült nagyobb méretű, orientális témájú kompozíciója egy oompásan megfestett enteriőrben heverő meztelen háremhölggyel lényegében Ingres és Delacroix stílusának egybeötvözését mutatja - a festő járt is Párizsban és többfelé Európában - a Münchenben jól begyakorlott részletrealizmus fülledt műterem-atmoszférájával. Ezután azonban hatalmas stílusváltás következett be Zmurkónál, mintha csak megelégelte volna a historizmus idejétmúlt, avítt levegőjét: az 1890-es évektől egyre gyakrabban festett oldott ecsetvonásokkal, éppen csak nagyobb tömegeiben megragadott érzéki szépségű, fesztelen gesztusú fiatal nőket.

53 Ilyen képeinek izgalmas, modern textúrája, igéző hatása népszerűvé tette a művészt nemcsak hazájában, hanem a külföldi kiállításokon is. Emellett más műfajokkal is foglalkozott, így történeti, egzotikus vagy szimbolikus kompozíciókkal is. A ractawicei körképpel és a Wagner-osztályban festett Remetéjével kapcsolatban már említett és Zmurkovval egyidős Teodor Axentowicz (1859-1938) is 1890 körül tért rá a „végzet asszonyainak" festésére. A lembergi örmény családból Brassóban született festő München után hosszabb ideig Párizsban dolgozott, közben Carolus-Duran (1837-1917) műtermét is látogatta, illetve többszöri londoni útjain tett eleget ottani portré-megrendeléseinek. Keresettségére jellemző, hogy Párizsban az ünnepelt Sarah Bernhardt is rendelt tőle arcképet.

34 Axentowicz 1895-ben telepedett le Krakkóban, ahol az 1900-ban újból főiskolává emelt Képzőművészeti Iskola tanára volt 39 éven keresztül. A művészeti életben rendkívüli aktivitással részt vevő festő 1897-ben egyik alapítója és sok éven keresztül vezetőségi tagja volt a Sztukának. Ugyanakkor női festő-magániskolát is nyitott, és rendszeresen elküldte műveit a nemzetközi kiállításokra. Minden festészeti technikában és műfajban otthonosan mozgott, de főleg kétfajta, egymással ellentétes vonulat emelhető ki életmüvéből. Egyrészt