Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Szinyei Merse Anna | Magyar festőtanárok lengyel tanítványai Münchenben
keresztül is élő emlékei és ott dolgozott és tanított a legnagyobbnak tartott lengyel történeti festő, Jan Matejko (1838-1893), aki egyébként 1859-ben rövid ideig szintén tanult Münchenben. 27 Igy eleve adott volt a historizmus szellemének hosszabb továbbélése, aminthogy a szimbolizmus is inkább kötődött Krakkóhoz, mint a valósághoz művészetében jobban ragaszkodó Varsóhoz. A liberálisabb szellemű, osztrák fennhatóság alatt álló Krakkóban tudott aztán megalakulni 1897-ben a lengyelek „szecessziója" is (a szó 'kivonulás' értelmében), a Sztuka (Lengyel Művészek „Művészet" Társasága), 28 melyre még rátérünk Wagner későbbi tanítványai kapcsán. Az 1870-es évek első felében Wagner Sándornál tanulók közül Jan Chetmiríski (1851-1925) lényegében a már megismert vonalat folytatta kosztümös vadászképeivel, a napóleoni háborűkkal, a lengyel légiókkal kapcsolatos témákkal és portréfestészetével is. Miután Münchenben Brandtnál és Franz Ádámnál tovább képezte magát, Londonban és Párizsban élt hosszabb ideig, ahol társalapítója volt az ottani lengyel irodalmi-művészeti körnek, később társaságnak, élete utolsó tíz évében pedig New Yorkban telepedett le. Nála változatosabbnak mondható a Wagnernél ugyancsak 1873-1875 között dolgozó Kazimierz Alchimowicz (1840-1916) életmüve. A Litvániából származó fiatalembert az 1863-as felkelésben való részvételéért az Urálon túlra száműzték, 1871-től azonban lehetősége nyílt művészi pályája megalapozására Varsóban, Wojciech Gerson műtermében. München után Párizsban élt, és 1876-1878 között folyamatosan kiállította a Salonon lengyel és litván témájú képeit (3. kép). Végül Varsóban telepedett le. Realista életképei, tájképei a Párizsban és a varsói kiállításokon tapasztaltak hatására az 1890es évek első felében szélesen festett, fénnyel és világos színekkel telített kompozícióknak adták át helyüket, sokszor a plein airt is megközelítve. Wilhelm Leopolski (1828-1892) is a felkelők közé állt 1863 januárjában: ekkor már túl volt lembergi jogi tanulmányain, és Krakkóban, valamint a bécsi Akadémián művészeti pályára készült. A harcok után Krakkóban, illetve Lembergben élt. 1874-ben utazott Münchenbe, hogy meglett emberként egy éven keresztül Wagner Sándor osztályában tökéletesítse festészetét, aminek meg is lett az eredménye, mert 1878-ban végleg Bécsbe költözve a lengyel arisztokrácia keresett arcképfestője lett, sőt a császárt is lefestette. Hangulatos tájképek, életképek és néhány történeti ábrázolás is kikerült műterméből, utóbbiak közül Adam Miczkiewicz Pan Tadeuszának egyik jellegzetes szereplője, Gervázi kulcsár remekbe szabott karakteres figurája érdemel különleges figyelmet 1874-ből, tehát éppen müncheni idejéből. 29 Tadeusz Ajdukiewicz (1852-1916) pályája annyiban hasonlít csak Leopolskiéra, hogy 1882-től ő is a legfelsőbb köröknek dolgozott Bécsben, de csak tíz évig, hiszen utána hasonló megbízatásokkal sorra látogatta Szófiát, Konstantinápolyt, Szentpétervárt és Bukarestet, ahol másodjára járva 1904-től a román király udvari festője lett, egészen a háború kitöréséig, amikor belépett a lengyel légióba. O is Krakkóban, Bécsben és Münchenben tanult - itt Otto Seitz (1846-1912), illetve Wagner Sándor osztályában, majd Brandtnál. Ekkor festette A felkelők erdei tábora című hangulatos képét, a müncheni lengyelek 1870-es évekbeli realisztikus stílusához alkalmazkodva. 30 Reprezentatív portréfestészetének illusztrálására álljon itt egy nemzetközi hírű lengyel színésznőről még Krakkóban 3. Kazimierz Alchimowicz: Megálló, 1894. Múzeum Narodowe w Warszawie
