Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - Takács Imre: Gertrudis királyné síremléke

TAKÁCS IMRE Getrudis királyné síremléke 1967-ben kőből faragott, szobordíszes építmény néhány apróra tört maradványát hozta felszínre a pilisi apátság területén megindított régészeti kutatás. Az ásatást irányító Gerevich László a töredékeket az 1213ban merénylet áldozatául esett és Pilisen eltemetett Gertrudis királyné síremlékével azonosította. A következő években a leletegyüttes jelentős mértékben tovább gyarapodott. 197l-re az építmény első rekonstrukciója is kiformálódott, amelynek alapelemeit hátfallal egybefaragott, talplemezükön sarok-élszedéssel tagolt, attikai oszloplábazatok, gyűrűvel osztott, szabadon álló oszloptörzsek, leveles-bimbós fejezetek, háromkaréjos árkádívek, az ívek közét kitöltő, domborműves épülethomlokzat-dekoráció elemei, és - ami a legnagyobb szenzációt keltette - különféle méretű, rendkívül igényes figurális töredékek alkották. A lelethez tartozó darabok a templom és a monostor területén szétszórva kerültek elő, többségükre a templom kereszthajójában, a négyezeti térben feltárt, az ásatási alaprajzokon 57-es számmal jelölt, falazott sírgödörben bukkantak. A törmelékkel betöltődött sírban, amelyben feldúlt csontváz-maradványok is voltak, Gertrudis királyné temetkezési helyét ismerte fel Gerevich László.

1 A lelet első közlése már szinte minden lényeges elemét tartalmazta annak a rekonstrukciós elképzelésnek, amely a töredékek számának növekedtével folyamatosan módosulva az idők folyamán összesen négyféle rajzban és egy mintázott gipsz változatban vált ismertté.

2 A szarkofág négy oldalát négy különálló kőlapból készítették, és az oldallapokat sarkosan illesztették öszsze. Az oldalakat háromkaréjos árkádsor töltötte ki. Az árkádíveket szabadon álló, karcsú oszlopok hordozták. Az oszloptörzseket közepüknél finoman tagolt, keskeny osztógyűrű övezi. A kehely alakú oszlopfőket két rétegű levéldísz fedi. Az ívek közötti teret „en miniature" épülethomlokzatok díszítik, bennük ablakokkal áttört tornyocskák, háromszögű oromzatokkal, kúpos toronysisakokkal és zsindelyes tetőkkel (IV-21e). A sarokoszlopok felett a homlokzat építészeti dekorációját szőlőleveles növényi formák helyettesítik. (IV-21d) Az árkádok alatt az oldallap tömbjéből dombormüként kifaragott, trónuson ülő férfi és női alakok sorakoztak (IV-21c, f). Néhányuk uralkodói jelvényeket visel. Egy női figura törzséhez csapolással rögzített tárgyat tartott a kezében. Az architektúra több pontján felismerhető aranyozási maradványok, bólusz-alapozás és laparany-töredékek tanúsága szerint a síremlék építészeti tagozatai eredetileg aranyló fényben csillogó ötvösműre emlékeztettek. Az ülő alakok színesek voltak: tunikáikon aranyozás maradványait figyelhetjük meg, a köpenyek kívül azurit-kék, belül élénk-vörös színben pompáztak (IV'-21c). A koronák abroncsát és a jogar-pálcákat, miként az építmény tagozatait, laparannyal borították. A koronák belsejét kitöltő szövetbélés a köpenybélésekhez hasonlóan vörös festésnyomokat mutat (IV-2lg). A sárgás homokkőből faragott figura-töredékek között néhány körszoborként kialakított szobor-maradványt is találtak. Az 1977-ben publikált rekonstrukciós rajzon az árkádos oldalú szarkofág tetején a királyné nagy méretű szobra fekszik, egy aranyozott és vöröskék festési maradványokat őrző válltöredék, és egy aranyozott ruhatöredék alapján kiegészítve. A francia szóval gisant figurának nevezett halotti portré-szobrot tehát különálló kőtömbből faragta ki a síremlék mestere. A fekvő szobor fejénél e rekonstrukciós rajzon körszoborként megmunkált angyal térdel. A későbbi közlésekben ez a kompozíció tér vissza kisebb helyesbítésekkel és - főként az angyalok esetében - változó kiegészítésekkel. A Magyar Nemzeti Galériában az emlékanyagon végzett legutóbbi megfigyelések a szarkofág mindeddig hiányzó lábazati párkányának és fedlapjának felismerését eredményezték. A festett és aranyozott oldallapok finoman tagozott, vékony vörösmárvány lemezről indultak (IV-2la), fent hasonló vastagságú és tagolású, szintén vörösmárványból készült fedlappal zárultak (IV-21b).

3 A fedlap rézsűs peremén vésett antiqua betűs felirat volt olvasható. A betűk vésetét nyomokban kimutatható, masztixra emlékeztető, fekete anyag töltötte ki. A kibetűzhető szavak (ANNO, PERHENNIS) egyértelműen sírfelirat kontextusába illeszthetők. A vörösmárvány tagozatok és az oldallap-töredékek együvé tartozását nemcsak a feliratrészletek olvasata és lelőhelyük közelisége, vagy azonossága teszi hihetővé, hanem a párkány-elemek megmunkálásának módja és konstrukciós összefüggésük is. A lábazati lemez finomabbra faragott, felső felfekvési felülete nagyjából az oldallapok vastagságával egyezik meg. A csiszolt fedlap belső részén látható feltűnően durva megmunkálást a rajta nyugvó gisant-szobov rögzítése indokolhatta. A gerecsei vörösmárvány felhasználása a síremlék készítésénél egyszersmind azt a kérdést is végérvényesen és egyértelműen eldönti, hogy nagy távolságról ide szállított importműről, vagy pedig felállítási helyén, illetve annak közvetlen közelében készült műalkotásról van-e szó. Az oldallapok lényegében helytálló rekonstrukciója néhány ponton még további vizsgálódásokat igényel.