Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - Takács Imre: Gertrudis királyné síremléke

Az eddigi változatok nem adnak magyarázatot arra, hogy az árkádív-töredékek között miért fordul elő kétféle sugárméret.

4 Nem illeszthető be továbbá az egyenletes kiosztású árkád- és relief-sorozatba az a töredék sem, amely az árkádoknál mélyebb terű fülke széléről hasadt le.

5 Az ismert töredékekből mindenesetre ülő figurák sorozatával díszített, aranyozott és festett, árkádos oldalú tumba rajzolódik ki, alul és felül vörösmárvány tagozattal lezárva, tetején egy megközelítőleg életnagyságú fekvő szobor, szintén polichrom festéssel és aranyozással.

6 A domborművek pompás festése mellett intenzív vizuális hatást keltett a csiszolt vörös fedlap és a rajta elhelyezett színes körszobrok, a gisant és angyalcsoport kontúrokat hangsúlyozó ellentéte is. A többféle, színében is eltérő kőanyagból faragott fedőlap és gisant kontrasztja a 13-14. századi francia síremlékszobrászat emlékeire, a 14. században tombierknak is nevezett mesterek műveire jellemző.

7 Ugyanebben a körben, és hatásterületén lelhetjük meg az elhunyt fekvő alakja közelében elhelyezett angyalok legközelibb párhuzamait is. Az angyal-ábrázolások halotti művészetben betöltött szerepét többek közt a missa pro defunctis könyörgései világítják meg számunkra. Egy 13. századi párizsi missale szövege angyalok elküldését kéri Istentől, hogy az elhunyt lelkét a mennybe felkísérjék („.. .angelos tuos sanctos ei obviam mittas viamque üli iustitiae demonstra : et portas gloriae tui aperi"). Az elevatio animae, a lélek mennybe- vitelének dramaturgiájához tartozó pszüchogogoszként határozza meg az angyalokat a Legenda aurea is : „ipsi sunt ... animarum nostrarum portitores in coelum.. .".

8 Az angyaltól körülvett gisant-szobor az üdvözült lélek testi formákba öltöztetett és földi attribútumokkal felruházott, a 14. századtól egyre inkább portré-igénynyel megjelenített képe. Lelki identitást megragadó szobrászi metafora, amely egyúttal az évfordulós halotti emlékszertartások teátrális rekvizituma is volt.

9 A fedlap körben kifaragott angyalaiból korábban két törzstöredék (IV-21k, 1), egy behajlított kar könyékrésze és egy fej (IV-2lm) volt ismeretes. E töredékek azonosítása a közleményekben és a rekonstrukciós rajzokon azonban folyton ingadozott, méretbeli összetartozásuk is felettébb bizonytalan volt, és mi több, gyakran összekeveredtek a közelben talált, 14. századi szobortöredékekkel. E kiállítás előkészítése során lehetőségünk nyílt néhány eddig ismeretlen pilisi szobrászati lelet megvizsgálására a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében, újabb drapériás törzstöredék került szemünk elé, amelyet stílusa alapján egyértelműen a síremlékhez, méretei és kialakítása alapján pedig leginkább az angyalok csoportjához sorolhatunk (IV-2In). A rekonstrukció tehát ezen a ponton bizonyosan újabb módosításra szorul. Az, hogy az oldallapok domborművein a kor francia síremlék-szobrászatától eltérően miért nem sirató figurák, pleurant alakok, vagy a temetési rítus asszisztenciájához tartozó klerikusok, hanem feltehetőleg bibliai személyek (királyok és próféták?), valamint szentek sorakoznak, kétségkívül a mű értelmezésének egyik kulcskérdése. Gerevich László intuíciói ezzel kapcsolatban a további kutatás kiindulópontját jelenthetik.

10 Az ókeresztény mártíremlékek és a középkori ötvösművű ereklyetartók típusával való összefüggés, amelyet Gerevich felvetett, úgy tűnik, összefüggésbe hozható azzal a történelmi helyzettel, amelyben Gertrudis királyné töredékeiben ismert síremlékének megrendelésére sor került. A töredékek stilisztikai elemzései azt bizonyították be, hogy a domborművek semmiképp nem készülhettek közvetlenül a királyné 1213-as temetése után, ha-