Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

folytatásában egy-egy lándzsahegy idomú levél nyúlik rá a lemezre, derékszögű kiugrást helyettesítve vagy ilyennel egyesítve. A hegyes idom tövétől levélke hajlik előre, amely mögül félpalmettapár-féle konyul le oldalra. A növények és a lemez közén tagolatlan kostestek domborodnak, amelyeknek a sarkokon lehajló nyakrészéhez homlokkal kidülledő, csigás szarvú, közös fej járul, a félpalmettafélék felhajolva egyesülő végeit harapdálva. A lemez alja csak a nyakrészek fölött jelenik meg, gúlás alakítású felülettel. A részletképzés nagyvonalú, szobrászi. A szárak domborodnak, többnyire szögletesedve. A lándzsahegy idomok laposan, keskeny középső bevágással kezdődnek. Fő részüket sekély ékvájattal alakították, amelyet alsó részén a bevágás mellől szélre hajló, éles bordapár oszt meg. A vájatközép csak egy helyen látszik, a többi esetben lapos vagy domborodó, durvított felületű, másodlagos lándzsaidom rajzolódik ki a helyén. Az előrehajló levélkék nagy része sérült. Az ép példány vájt gerincvonalat és öt tagolatlan, kerek végű, furatból induló vésettél elválasztott ujjat mutat. A félpalmettafélék négyujjúak. Két párt hosszanti vájat felez, a többi ujjköz furatból induló véset. A lenyúló ujjak vége az alaphoz hajlik. A kosfök a száj felé körteidomúan keskenyedők. Szemük gombszerű, kicsit befúrt közepű, kereken körülárkolt. Az árkolás a külső szemsaroknál hosszan kicsücskösödik. A szemaljat finoman vésett ív kíséri. A szájrész többnyire törött. A száj nyitott, az orr furatos, mindkettőt egybefüggő, finom véset keretezi. A szarvak középen érintkeznek, befelé mélyülő vájattal, göbben végződve tekerednek hátra. Tekervényük befejező részéhez hasonló vájattal íves forma - talán fül - tapad. A szarvak síkszerű alakítása a fejek finom domborításával különös ellentétet alkot. Hasonló ellentét mutatkozik a növényeken a viszonylag laposan kezelt szárak és lándzsaidomok, valamint az erőteljes domborulatú levélkék és félpalmettafélék között. A páros félpalmettafélék rajzának rokonai Zselicszentjakabról (I. 16-17. kép), Zalavárról (1-24.; I. 27. kép), Székesfehérvárról (1-25.) és Somogytúrról (1-32.) ismertek. A lehajló levélke Pécsváradon előforduló antikos formának a származéka (vö. 1-29.). A félpalmettafélék domború alakítása a szarkofághoz kapcsolódó fehérvári töredékre emlékeztet (1-27.). Magához a szarkofághoz fűződik a lándzsahegy idomok bordafélékkel osztott, sekély ékvájata (vö. I. 24-25. kép), valamint a kosszemek gombszerű, furatos alakja, ami ott rozettákon és kis fejezetek abakuszán fordul elő (vö. Entz - Szakái 1964,9. kép). A kosok szájának és orrának vésett keretű alakítása óbudai eredetű állatfigurákra emlékeztet (pl. I53.). Ebben a környezetben tűnik fel újra a pécsi fejezet kompozíciós formulája, állattestek nélkül, másféle növényekkel, késői változatok prototípusaként (1. 1-55.). T. S. Budapest 1896, 7 (83. sz.); MTE 1., 46; Éber 1922, 78; Gerevich T. 1938, 149, cxx. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 55.1603. 1-34. ívsorkonzol állatfővel Pécs, székesegyház (1882-1891) mészkő 23 x 21 x 38, 5 cm, a konzolrész kinyúlása: 11,5 cm 1100-1150 körül Hasábos kváderrészből fent lemez, alatta erős, tömbszerű domborulattal formált állatfő nyúlik előre. A lemez a kváderrésszel majdnem egyező szélességű, az állatfő keskenyebb és valamivel kevésbé kiugró, idoma lefelé csonkakúpszerűen szűkülő. A homlokrész széles, egyenletesen domborodó. Kétfelé nagy, elől hengeresen domborodó, hátrafelé ellapuló, oldalt ovális, kanalasán vájt fül áll ki belőle. Alatta a szempár két nagy karikaidom: alig felhajló