Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

peremen belül véset és lapos domborulat. Elöl középen hosszanti sávban, a fejtetőn folytatólag szélesedő részen, továbbá a szemek körül alig észrevehető mélyítés. A szájnál a forma, nagyjából a kváderrész aljával egy síkban, vízszintesre vágott. A szájrés egyenes, oldalt röviden felnyúló bevágás, elülső sarkain egy-egy foggal, az orrlyukakat két kis véset jelzi a végződés elülső peremén. A szájrész aláfaragott. A pécsi kőtárban húszegynéhány ívsorkonzol maradt fenn. Henszlmann a középső és a déli apszison összesen tizenhatot látott. Néhány darabon hasonló állatfő vagy ilyennek a változata fordul elő. Az állatfők száj részének egyenesre szelt alakítása Dömös emlékein is megfigyelhető, altemplomi fejezeten (1-35.), valamint a nagy oszlopfő (I. 12-13. kép) részletein, ahol némelyik fejforma is rokon. T. S. Henszlmann 1869-1870, I. 19; Gerecze 1895, 359-360; Szönyi 1906, 200-201 (651. sz); Gerevich T. 1938, 144, CXXII. Pécs, Dómmúzeum, ltsz.: 363. 1-35. Féloszlopfő állatalakokkal Dömös (1898 előtt) andezittufa 36 x 37,5 x 24 cm, oszlop átm. : 28 cm 1100-1110 körül Kváderrészből fent azonos szélességben, lent alig szűkülve előrenyúló fejezettömb. A hátoldal újabban elvésve. Alul, felül és a kváderrész két oldalán sík felület. Tagolatlan, egyenes vonalú fedőlemez, hurkás nyakgyűrű. A fejezettest alapja fent alávágásnál kezdődik, csaknem függőleges, alig görbülő. Elől és jobbra egy-egy négylábú állat, a bal sarkon levél, baloldalt fönt egyszerű fonatféle, lent sima, enyhén domború felület. Az elülső, nagyobb állatalak jobbra fordulva, háta fölött előre nyúló farokkal áll. A kisebbik, jobboldalt, függőleges tcsthelyzetű, lábai a másik felé nyúlnak vízszintesen, hegyesedő feje annak tátott, roncsolt szájába ér. A nagyobbik állat bal mellső lábával mintegy alányúl a kisebbiknek. Az alakítás igen durva. A dombormű lapos, noha a végtagok kerekded formálásúak, és a nagyobb állat sarkon elhelyezkedő feje a forduló alapnak megfelelően megvastagszik, úgyhogy frontális nézete is hangsúlyt kap. E nézetből az alsó fejrész törött, a felső a fedőlemez síkjának folytatása, akárcsak elöl az állat teste. A kis állatnak farka nincs, teste sima, feje fölött a felső szögletben éles, vájt közepű, kerek, sérült forma. Mindkét állat szeme kerek véset, füle hátrább hosszúkás vájat. Szájuk egyenes bemetszés, a nagyobbikon teljes fejszélességbcn. Ennek testét kusza karistolások borítják, két combjának felső körvonalát egy-egy köríves véset jelzi. Lábain durva vájatokkal szétkülönített karmok. A levélen lapos gerinc és, egymás fölött ferdén sorakozva, számos kis, kerek végű, kanalasán vájt ujjpár különül el. A bal oldal fonatféléje, amelynek jobb alsó része a levélidomba belevág, négyszögben négy láncszerűen összekapcsolódó kör. Ezek egyszerű szalagjait mellékük kivájásával formálták ki, belül dudorokat hagyva. A fejezet a dömösi prépostság altemplomából származik, négy hasonló formátumú darabbal (amelyek közül kettőt vértesszentkereszti eredetűnek véltek) és egy vállpárkányos oszlopfővel együtt {Marosi 1984a, 45-49. kép; vö. I. 11. kép; Székesfehérvár 1978, 103-104: 27-28. sz., 113-114: 38-39. sz.; Gerevich T. 1938, CXLIV). Két féloszlopfőn kétbordás szalagú fonatdísz látszik. Az egyik a fenti dudoros fonatféle szabatos rajzú kiadása „vértesszentkereszti" kövön. Ennek hasonló sorsú társa leveles-volutás díszével az oszlopfőhöz kapcsolódik. Mindezeket, más darabokkal együtt, visszaépítették a nemrég rekonstruált altemplomba. A féloszlopfők származtatását eredeti helyzetben fennmaradt lábazatok hitelesítik. Vö. Tóth S. : A XI. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez. T. S. H. J.\ A Nemzeti Múzeum régiségosztályának gyarapodása az 1898. év II. negyedében. AÉ (18) 1898, 375; Divald 1927, 39, 45. kép; Horváth H. 1936, 17, 22, 7b. kép; Gerevich T. 1938, 13, 146, 160, CXXVI; Dercsényi 1943a, 81, 63. kép; Székesfehérvár 1978, 38, 102-103 (26. sz.); Gerevich, L. : Die Kirche von Dömös. Rapports du III

e Congrès International d'Archéologie Slave. Bratislava 7-14 Septembre 1975. I. Bratislava 1979, 4. kép; Gerevich L. 1983b, 389, 393-394; Marosi 1984a, 22, 32, 43. kép; Gerevich L. 1992, 8. kép; Nándori 1992, 87. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 55.1009. 1-36. Töredék állatalakkal és motringfonattal Székesfehérvár, püspöki gyűjtemény (1911 előtt) mészkő 34 x 28,5 x 27 cm 1100-1150 körül Derékszögű, egy oldalán ferdén törött hasáb. Alul-felül sík. A bal oldalsó sík üres, a másik kettő díszített. Ezeken fent keskeny, függőleges szegélysáv, lent domború nyakpálca-féle, a köztük lévő sarkon a vízszintes lezárások közé illeszkedő, csavart hengertag határol. Az alap kissé visszamélyített, függőleges sík, amely a szélek felé lezáratlan. A bal mezőben kissé felágaskodó négylábú látszik, a sarok felé fordulva. Teste rövid, feje hosszúkás, hátsó lábai hosszabbak, mint a mellsők, farka lompos, lelógó. Lábaival nem támaszkodik. A törzse ferde, tagolatlan, csak a combok válnak ki belőle, enyhén bemetszett körvonalrészekkel. Lábszárai majdnem vízszintesek, lábai hosszú karmúak. A hátvonal egyenes, a fej íves körvonala felfelé megtörve kapcsolódik