Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

1-31. 1-32. Kőlaptöredék fonatkörpárban Agnus Dei és griff alakjával Somogytúr (1907 előtt) homokkő 41 x 68,5 x 16 cm 1100 körül Hosszoldalán álló téglatestféle. Háta nyers, alja és két oldala sík, teteje elvésett. Elöl a díszítés sík alapból emelkedik ki, vastagon, de kevés domborulattal. A felület mállott. A szalagkörpár a felső részt tölti ki, nyolcas alakban egybehurkolva. Körülötte más kiemelkedések, többnyire közzel elkülönítve. Fent a bal sarkon kidolgozatlan rész, jobbra sérülés, középen lógó fürtféle. Lent középen lekonyuló végű félpalmettapár, amelyet fordított Y alakú forma kapcsol a hurokhoz, oldalvást jobbról balra növő füzérfélék, a bal sarkon elkülönülő palmettás részlet. A körökben jobbra Agnus Dei, balra griff, mellső résszel közép felé forduló tartásban. Két hátsó lábuk elrugaszkodni látszik, mellső lábaik elöl kalimpálnak. Mindkettő karmos lábú. A Bárány inkább lóra emlékeztető fejével visszafordulva a háta mögül kiemelkedő kereszt vízszintes szárába harap. Rövid farka lelóg. A griff madárfejét feltartja, két szárnya előre és felfelé áll. Farka lábai közül csapódik fel, a test előtti része eltűnt, vége palmettás. A dombormű némileg rétegzett: a négy-négy láb, a két szárny és a felnyúló farokrész a testnél vékonyabban tapad az alaphoz. Az alakítás kezdetleges. A két állattest hosszú, keskeny, szügynél, tompornál alig szélesedő. Részlet nem maradt rajtuk, csak a Bárány szeme látszik. A griff igen vékony nyakú. A mellső lábak végig vékonyak, a hátsó combok izmosan vastagodok. A lábak és a szárnyak töve a testformán nem jelentkezik. A két szárny visszaugrással biggyed a testhez, hosszanti vájatpárral tagolt, hegyes. Az elülső kisebb, alig ívelt, a felső hosszabb, sarlós ívű, előre csúcsosodó. A farokvég palmettája háromosztatú, ujjpárja kifli alakú. Hasonló forma látszik a bal alsó sarokban. A füzérfélék lehajló ujjpárok sorából állnak. A jobbfelőli fentről hajlik le, a másik a bal félpalmettához illeszkedik, hurkás szárral. A félpalmettapár függőleges tövén széles, téglalap alakú talp és kisebb, hasonló idomú átkötés jelenik meg. A félpalmetták kétujjúak, közükből hegyes ujj nő ki, amelyet a száránál vájattal megosztott Y alakzat hurkásan vesz körül. A jobb félpalmettához oldalt rövid száron térkitöltő ujjacska csatlakozik. Minden ujj egyvájatú. A vájatok gyakran szélesek, a formálás darabos. A szalag három egyforma, tompa metszésű tagból áll. Az alakos fonatmedalionok és a lekonyuló félpalmettapárok fő dunántúli példái Zalavárról valók (vö. 1-24.; I. 27. kép). Mindkét alakzatot a somogytúrihoz némileg hasonlóbb megoldásban rajzolták elő a székesfehérvári szarkofágfedélen (1-25.). A griffszárnyak alakja és viszonya a testhez - egyszerű kivitelben - olyanféle, mint a nagy székesfehérvári pillérfőn (1-45.). A füzérféléknek Pécsről idézhető rokonuk (pl. Gerevich T. 1938, CLI), ahol azonban hurkolt, alakos fonatmedalionok nem fordulnak elő. T. S. Békefi 1907, 116; Gerevich T. 1938, 164; Csányi 1951, 38; Entz 1964, 37-42, 44-45; Székesfehérvár 1978, 175 (99. sz.); Tóth S. 1990, 151, 165-166 (26. sz.), 18. kép. Keszthely, Balatoni Múzeum 1-33. Oszlopfő növényeket harapdáló kosokkal Pécs, a székesegyház előtti tér (1896 előtt) mészkő 20 x 20,5 x 20,5 cm, alsó sík átm. : 14,5 cm 1100 körül Alul, felül sík, az alsó közepén régi csaplyuk. Körben lent fordított csonkakúp idomú alap, amelyből csak a négy oldal közepén emelkedik ki egyegy növényi szár, feljebb domborműves felület. Lent kiugró, lapos oldalú nyakgyűrű, fent vékony zárólemez, amelyet kissé homorú oldalakkal és enyhén lemetszett sarkokkal alakítottak. A négy növényi szár vonalának