Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

1-29. dók. A középső vájatban, egymással szemben, egy-egy kis tag, amely talán a megfelelő két szirom közepén is folytatódott. A levelek öt felnyúló, egymáshoz furatos hajlattal kapcsolódó tagból állnak. Az alsó kettő kissé lehajolva kezdődik, ezek némelyikén finomabb belső rajz nyoma is látszik. A rövid levélszár a rozetta mögül nő ki, folytatása elkülönülő középér, amely az egyik levélről majdnem teljesen lekopott. A töredék feltehetően egykorú a pécsváradi domborművei (1-28.), bár ehhez semmilyen kimutatható formai kapcsolat nem fűzi. A levéltípus korai dunántúli előfordulását csak egyszerűbb visegrádi példa (1-13.) mutatja. Furatos hajlattal kapcsolt öt rész - középér nélkül - előrehajló levélformát jellemez a pécsi kosfejes oszlopfőn (1-33.). Rozettaszirmok kapcsolása furatos hajlattal a székesfehérvári szarkofágon fordul elő (jobb hosszoldal, a kerubtól jobbra; 1. I. 25. kép). T. S. Pécs, Janus Pannonius Múzeum, ltsz.: K 93.27.1. (Felfestett nagy szám: 60) 1-30. Párkánytöredék palmettafríz, fogrovat és szőlőinda részletével Esztergom, vár (1935, MOB ásatás) mészkő 20,5 x 17 x 15,5 cm 1100 körül A díszített felületek kivételével mindenütt törött. Középen fogrovat, alatta domború, fölötte szimaszerű tag. A két tag lent, illetve fent hiányos. A felsőn palmettafríz maradványa, amelyet íves indák fűznek össze. Két palmetta részlete látszik, ezek hétujjúak voltak. Második ujjukkal érintkeznek. Az alsó ujjuk legörbülő, a többi felnyúló. Az ujjak hegyesek, egymástól szöglettel válnak el, egyvájatúak. A vájat az oldalsókon a tőtől kezdődik. A tövön kettős, hurkás tagú, szélei felé felgörbülő gyűrűzés. Az indák három egyforma hurkás tagból állnak, de alsó tagjuk lent eltűnik a fogsor mögött, amelyből két teljes és egy hiányos lemezke látszik. Hasonlóan viszonyul a fogrovathoz a hengeres tagon látszó, egyezően tagolt indaív-maradvány, amelyben rövid száron lógó szőlőfürt részlete jelenik meg. Az indán balra gyűrűzött kiágazás nyoma. 1-30. Esztergomban még két töredék ismert (1-31.), amely hasonlóan formált félpalmettát és indákat mutat. Feltehetően mindhárom a királyi palota maradványai közül való. A párkány töredék frízmotívuma korai eredetű, bár ilyen egyszerű formában a hazai emlékeken ritkán fordul elő. A korai rokon emlékekhez képest (vö. pl. 1-1-3.) szembeötlő különbség a kétvájatú ujjformák teljes mellőzése, ami először Zalavárott fordul elő. Az esztergomi szőlőfürtös részlet zalavári levelesre emlékeztet (vö. 1-23.). Az indáknak megfelelő tagolásmód a Dunántúlon székesfehérvári fonatos kő (vö. I. 10. kép) szalagján is feltűnik. A fogrovatra korábbi Árpád-kori példa nemigen idézhető ; a motívum a székesfehérvári griffes pillérfő-töredék (1-45.) stíluskörében játszik először komoly szerepet (1. pl. Dercsényi 1943a, 36. kép). T. S. Marosi 1977, 40-41; Székesfehérvár 1978, 124-125 (47. sz.), 12. kép; Marosi 1984a, 16-17, 197 (31. sz.), 30. kép. Esztergom, Vármúzeum 1-31. Hengeres tag két darabja kettős hullámindadísz részletével Esztergom, vár; az Árpád-kori királyi palota nagyterme (utóbb kaszárnyaépület) alatti pince boltváll-feltöltése (1975 - a), kőtár (1975 tája előtt - b) mészkő a: 11,5x20x8 cm b: 17 x 10,5x7 cm 1100 körül A díszített felületek kivételével mindenütt törés. A tagozat hosszában hajladozó indapárt mindkét töredék egybehurkoltnak mutatja. Az egyiken (a) a hurkolás mellett kissé íves gyűrűzéstől oldalra visszahajló, háromujjú félpalmetta. A hosszú ujj törött, a másik kettő hegyes. A hosszú ki-, a rövid lehajló. A másik darabon (b) a hurkolás közelében egyenes gyűrűzés látszik, visszafelé eredő, középre hajló kiágazással. Ez középen túlfelőli párjával találkozott, amelynek csak a legszéle maradt meg. A gyűrűzéstől tovább ívelő inda öblében visszahajló alsó palmettaujj töredékének látszó részlet maradt meg. A palmetta bizonyára a középen egyesülő ágpárból nőtt ki. Az indaív túlfelén kiálló apró részlet oldalsó félpalmetta maradványa lehet. Az indák és a gyűrűzések mindkét kövön három egyforma, hurkás bordára tagolódnak. A félpalmetta kezdeténél a középső tag még megtartja domború formáját, és fokozatosan alakul át az ujjak közötti éllé. Az ujjak egyvájatúak. A stílus kétségtelenül ugyanolyan, mint a párkánytöredéken (1-30.). A kettős hullámindamotívum, amely más változatokban később lett gyakori a Dunántúlon (pl. 1-61-62.), Zalavárott is megvolt, lovast ábrázoló, elveszett töredéken (vö. 1-24.). T. S. Esztergom, Vármúzeum