Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

1-25. Szarkofágfedél oldalsó töredéke körfonatos dísz részletével Székesfehérvár, a bazilika romterülete (1942 előtt) mészkő 33 x 64 x 35 cm 1083 vagy utóbb Vízszintes, keskeny alsó felülethez belül homorulattal, kívül tompaszögű törésekkel csatlakozó ferde, lemezszerű rész. A belső felület durván megmunkált, a felső és a két oldalsó törött. Kívül lentről előre dőlő rézsű, függőleges sáv és szélesebb, hátra dőlő sík következik egymás fölött. Az utóbbihoz derékszögben visszaugratva csatlakozik a díszítés szegélye, amelynek síkjából az alapot kimélyítették. A függőleges sávban szegélyek között mélyített alapú gyöngysordísz jelenik meg, amely szögletes, váltakozva göbszerű és hoszszúkás tagokból áll. A ferde felület díszítése kerettelen körfonat, kitöltésekkel. Balra mandorlaszerű idom, jobbra körféle részlete látszik, egybehurkolásuk helyén a kő már sérült. A köríves idomokon belül egy-egy kitöltő forma nem felismerhető része, közükben befelé forduló, lekonyuló félpalmettapár tűnik fel. Ugyanilyennek a széle vehető ki a mandorlaféle csúcsától balra. Részletképzés jóformán nincs, a faragás nyilván befejezetlen. Csak a szalag lapos felületét osztja két bemetszés három részre, amelyek közül a középső kissé szélesebb. A többi formából csak sima felület látszik az alap mélyítésével kimetszett körvonalak között. A félpalmetták közös töve keskenyedő, alakjuk kétujjú, hátukból középen három ujj nő ki. A két szélső és a középső ujj hegyesedve, a többi kereken végződik. Jobbra a körben a kitöltő forma lent szélesen tapad, felfelé röviden szűkül, majd hosszabban bővül. A bővüléshez fent kétoldalt keskeny idom ízül, amely függélyesen elválva a szűkületig nyúlik le, jobbra sérülten, balra kipödrődőnek látszó véggel. A másik kitöltés az alsó mandorlacsúcstól különváló talpfélével kezdődik, efölött kétfelé a szalagig lebiggyedő idom, majd hasasodó rész következik. A fedélből még egy darab ismert, amelyen akrotérion-töredékes jobb sarok, nagyobb homlokoldali rész és az oldalsó felületek kezdete maradt meg (I. 22-23. kép). Egyezik rajta a kifelé dőlő alsó sík, oldalt a függőleges sáv a gyöngysordísz indításával és a befelé dőlő felület kezdete, amelyen a díszített mező szélére derékszögű visszaugrás utal. Elöl középen latin kereszt részlete, jobbra hármas levélféle, az akrotérion elkülönülő, oldalsó mezejében hosszúkás, függélyes levélféle látszik, valamennyi rézsűsen vagy homorodón mélyített alapon. Az akrotérion levélféléje éppoly kidolgozatlan, mint a körfonatdísz kitöltései. A homlokoldal formái befejezettebbek, de részlet ezeken is alig van. A további összefüggésekhez 1.: A székesfehérvári szarkofág és Dercsényi 1943a, 79, 97, 112 (14. sz.), 124 (93. sz.), 78. kép; Entz - Szakái 1964, 215-218, 226; Bogyay 1973, 12-13, 19, 3-4. kép; Fettich 1973, 152, 80. kép; Tóth S. 1990, 150; Bogyay 1992, 173. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum 1-26. Fejezettöredék korinthoszias dísszel Székesfehérvár, romkert, a bazilika főhajójának keleti része, gótikus építmény alapfalából (1971, Kralovánszky Alán ásatása) mészkő 49x48,5x21 cm 1083 körül Lehasadt, féloszlopfőnyi tömb, három nagyobb darabból ragasztva. A díszítés nagy része égés következtében levelesen levált. Alul, felül vízszintes sík. A felsőt enyhén homorú oldalak hatá-