Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

egy-egy kis rozettapár, lent, a szárnyközökben két-két hármas levélke járul. A fonat sarokmezőibe furcsa kis levélkéket, a jobb oldali körpárok közé szétterülő, háromujjú növényi formákat faragtak. A díszített mezőt elöl és jobbra, fent és kétoldalt, széles keret veszi körül. Tagozása nagyrészt egyező, de elöl a képmező felé sima szegélysáv is tartozik hozzá. Balra a jobb oldal kerettagozatai a hármas tagozású mező fölött jelennek meg, a két fülke a szélekre szorul, és a teljes magasságot kitölti. A két fülke és furcsa növénye (I. 21. kép) az antik díszítést idézi: nyilván mélyedésben álló emberalakok átfaragásából ered a mai forma. A többi az átfaragást irányító mester kompozíciója. Az oldalsó mezők nagyságát kétségtelenül a kerubos középrész és a négyzetbe kívánkozó körök helyigénye szerint határozta meg. A kerettel a fennmaradó részt töltötte ki. Az angyal körüli sima sáv az oldalsó felületek legbelső kerettagozatának és fonatkeretszalagjainak együttvéve felel meg. A fedélen a jobb oldal szintén körfonatot mutat, de keretelés nélkül és eltérő kitöltésekkel (1. 1-25.). A mező mélyített helyzete adódhat technikai okokból, de a beosztás pontatlansága, amit a két fennmaradt körrész eltérő alakja jelez, mindenképp idegen a sírláda díszítésének szabatos szerkesztésmódjától. Az akrotérion (I. 22. kép) éppoly adottság volt, mint a sírládán a fülke, de annak bizonyára nem lett volna akadálya, hogy a fő oldal díszét (I. 23. kép) a szarkofágénak megfelelőbb módon komponálják meg. A szarkofágon a szalag lapos, háromtagú, középrésze oldalsávjainál kissé szélesebb. A fonat növényi kitöltései többfélék. A fonatsarkokban kis, nagyjából háromszögű, szokatlanul és igen változatosan tagolt formák jelennek meg. A körközök háromujjú kitöltői egységesebb alakításúak. Oldalsó ujjaik élesek, pödrődő végűek, középső tagjaik rendszerint vájatosak, kereken vagy hegyesen végződök. A nagy rozetták mind nyolcszirmúak, de kétfélék. Az egyik sziromtípus domború, középéles, vége hármas, karmosán visszahajló (I. 21. kép). A másik sekélyen, háromágú kitöltő forma körül vájatok, és hegyes végű (I. 24-25. kép). Az a bal hosszoldalon jobbra és a jobb hosszoldal szélein, ez a többi helyen tűnik fel. A kerubokhoz tartozó növényi díszek I. 19. kép: Székesfehérvár, Szent István szarkofág, bal hosszoldal I. 20. kép: Székesfehérvár, Szent István szarkofág, jobb hosszoldal