Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Zselicszentjakab (N. E.)

A típust Visegrádon más töredék is képviseli (1. Szőke 1986). A kapcsolatokhoz 1. 1-16. T. S. Visegrád, Mátyás Király Múzeum 1-17 1-18. Fejezettöredék leveles és félpalmettapáros dísszel Székesfehérvár, püspöki gyűjtemény (1896 előtt) mészkő 26,5 x 27 x 16,5 cm 1050-1100 körül Féloszlopfőnyi rész, háta törött. Az alapidom lefelé meredeken szűkülő csonkagúla, homorúan lecsapott alsó sarkokkal. Fent vékony, kétlépcsős, enyhén kiugró fedőlemez. Lent töredékes, hurkás nyakgyűrű, amelyet csavart, homorú szalaggá formáltak. A csapott sarkokon egy-egy hegyes levél, domború ívű körvonallal és ezzel párhuzamos, csúcsbafutó, ékmetszéses barázdákkal. Az oldalakon laposan kiemelkedő, kétzónás növényi kompozíció, amely a törés irányában csak félig maradt meg. Tövét gumós talp, egyszerű gyűrű és függőlegesen vájatolt gallér alkotja. Innen vízszintesen széthajló félpalmettapár, ennek közéből pedig csavart szár nő ki, amelyből fent az alsó alakzat mása bomlik ketté. A csavarodás elöl tagolatlan, kétoldalt bordázott részekből áll. Az éles metszésű, hosszanti bordázás a félpalmettákat is jellemzi, kétoldalt fent a csavart szárból fejlődőén. Csak a bal oldali félpalmetták felső része maradt sima. A félpalmetták vége kettős lépcsőzetű peremezéssel kiemelkedik, lapos felületű. E rész hármas tagolású, szélei kipödrődnek. Körvonala ki- és befele egyaránt ívsoros. Az ívközépnek túlfelől rendszerint szöglet felel meg. A szárból vagy tőből eredő, kissé kiemelkedő, hármas bordaköteg, amely bal oldalt is megvan, a félpalmettavég alsó tagjához csatlakozik. Felfogásmód tekintetében az alapidom a fehérvári madaras fejezettöredékével rokonítható, ahol, összetettebb alakban, megvan a tagolt lezárás is (1-8.). A félpalmetták tagolásmódja szokatlan, a motívum egész alakítása az aprólékos kidolgozás igényéről árulkodik. Vissszaugrásos peremezés, ívsoros körvonallal, visegrádi vállkövön (I-12a.) kívül a fehérvári szarkofág angyalának homlokán is feltűnik (I. 28. kép). A gumós tő és a levélforma rokonságához vö. 1-12, 16. (Az előbbihez 1. I. 2., 6. kép is.) A nyaktag szalagszerű, homorulatos csavarása jóval későbbi román stílusú hazai példákról ismert (pl. Entz 1965, 4. kép), de előfordul reneszánsz köveken is (pl. Balogh 1966, 134. kép), bizonyára másféle előképek nyomán. T. S. Budapest 1896, 3 (24. sz.); MTE I. 41 ; Gerecze 1897a, 137. kép; Gerevich T. 1938, 136, CLVI; Dercsényi 1943a, 34, 80-81, 113 (15. sz.), 40. kép; Székesfehérvár 1978, 170 (95. sz.), 178. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum 1-19. Levélvég kihajló része fejezetről Visegrád, az esperesi templom maradványától délnyugatra (1978, Szőke Mátyás ásatása) mészkő 9,5 x 16,5 x 6,5 cm 1060-1070 körül Széles, hátul törött, alul homorodó, felül domborodó darab. Alján lapos, szélesedő végű gerinc, amelyre kétfelől félpalmettaszerű levélrészek ujjai haj1-19.