Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Zselicszentjakab (N. E.)

szorosan összetapadok, kerekedő végűek. A két hosszú egyszerűen vájt, külső peremük fent szegélytagként végignyúlik. A többi ujj lapos, a tő felől visszalépcsőzött felületű. A széles oldalon törés mellett lent, bizonyára a teljes oldal közepén, ferde, egymást rögtön keresztező indapár indul. A balra nyúlóból fent levél, lejjebb fürt nő ki vékony száron, a mező széle felé lehajlóan. Az indavég befelé hajolva a felső szegélynek ütközik. A másik indáról fent, középre hajló száron, levél függ, jobbra középtájt kiágazás indul. Mindkét levél háromrészes, a bal sérült. Részeik hegyesek, felnyúlok, egyvájatúak, tövükhöz közel hajlatosan különválók. A fürt széles, tömött. Az indák és szárak hurkásak vagy élesedők. Az alapidom és a magassági méret megfelel az esperesi templomból való daraboknak (1-14.). A lépcsős ujjazás a kolostori vállkövek lényegi stíluseleme, az egyiken (I-12a.) kereszteződve induló indapárok is feltűnnek. A szőlőindás motívum egyelőre magában áll Visegrád közvetlen stíluskörnyezetében. A levélformához dunántúli párhuzam Pécsváradról ismert (1-29.), tagoltabb és finomabb alakításban. T. S. Gerevich L. 1977, 19. kép; Székesfehérvár 1978, 99 (24. sz.), 6. kép. Visegrád, Mátyás Király Múzeum, ltsz.: 53.15.1. 1-14. Vállkőtöredékek szalagfonatos és palmettás dísszel Visegrád, az esperesi templom maradványának nyugati vége körül (1977/78, Szőke Mátyás ásatása) mészkő a: 15,5 x 25,5 x 17 cm b: 15X22X 10,5 cm 1060-1070 körül Négyszög alapú, volutas végű vállkövek sarkos részletei, öt (a), illetve két (b) darabból ragasztva. A volutas tag a keskeny oldal felső szélén húzódik, hengeres. Innen nézve jobb, illetve bal sarok látszik. A jobb sarok fölött a volutas tag teljes, a balnál a széles oldalból több maradt. A széles oldal majdnem függőleges, a keskeny valamivel dőltebb, alig homorodó. Az oldalakat nem mindig egyforma szélességű peremsávok szegik, a díszítés sekély, síkszerű alapból emelkedik ki. A volutas hengerrész kis bevágással lemeztag alá illeszkedik. Ez az egyik darabon (a) elkülönül, a másikon (b) a széles oldal felső szegélysávjaként folytatódik a sarkon túl. A volutaív ott ékmetszéssel tisztán végigtekeredik, a sarokélt folytatva, itt sérült, de érzékelhetően a díszítéssel függ össze. A felületdísz csak egy széles oldalon (a) szalagfonatos. Ebből a bal rész maradt meg : a felső sarokban hegyesszögű csúcs, innen jobbra és lefelé húzódó rész, az alsó saroknál ferdén felfelé induló, a fentről érkező alatt átbújtatott szakasz. A teljes forma perecszerű csomó lehetett. A szomszédos oldalon két palmettaujj látszik, fent vízszintesen szélre nyúlóan, illetve az alsó sarokra hajlóan. A másik kő (b) keskeny oldalán két hasonlóan egymás alatti palmettarész vízszintes felső széllel, illetve a törésnél eltűnő íves körvonallal jelenik meg. A széles oldalon fent középről a voluta felé nyúló tag, lejjebb két legörbülő palmettaujj látszik. Az alsó majdnem függélyes gyűrűzésből indul, és visszahajlik közép felé, a másik ennek hátából nő ki, keskenyebben. A részletképzés változatos. A szalag indítása tagolatlan, szélesedő véggel az alapra simuló. Maga a szalag kéttagú, éles metszésű. Éles a volutához nyúló tag is. A palmettaujjak hegyesek, nagyrészt kétvájatúak. A vízszintes felső szélű ujj egyvájatú, az alatta lévő peremvájatos, belső része sima. A másik keskeny oldalon a vájatköz fent éles, lent inkább domborodó. Az éles tag alatt domború az ujjak középrésze, az alsón széles is. A változatosságot az esperesi templom néhány további apró vállkőtöredéke, amely főleg volutas részleteket mutat, csak növeli. Ez a vonás merőben ellentétes a kolostori vállkövek (1-12.)