Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Zselicszentjakab (N. E.)

I-12a. Az utóbbi kő túloldalán az egyik ág félpalmettájával a függélyes szakaszból nyúlik ferdén a sarokra, míg a másik, ezt keresztezve, fentről görbül le, jobbra egy, balra két félpalmettát hordva. Ugyanitt a keskeny oldalak indapárja egyfelől kétszer, másfelől háromszor kereszteződik, bokrosodva és végig elkülönülve, illetve kevés félpalmettával és fent egyesülve két összekapcsolódó mellékágban, amely függő, szétnyíló palmettát hord. Az utóbbi három oldalon a palmetták tagolásmódja is eltérő. A szélesebbiken két kisebb félpalmettát kivéve az ujjvégek mentén mindenütt visszaugró perem húzódik, a szélső ujjak szomszédos vájataival összefüggésben. A keskenyebbek három négyujjú félpalmettáján a középső ujjpár - osztva vagy osztatlanul - éles peremmel szegett, domború, több másikon pedig a közbülső vagy az oldalsó ujjak közé külön elválasztó vájat is került. E kövön a hosszú ujjak is jórészt kétvájatúak, e forma csak az egyesülő indaalakzatú keskeny oldalon kivételes. A visszaugró peremű hosszoldali palmetta közepén a vájatok, illetve lépcsőzetek egybeékelődnek, míg a másikon inkább V alakban kapcsolódnak össze. A csonka kő (b) nagy palmettáján minden lépcsőzet a tőtől ered. A sorozathoz még két visegrádi vállkő tartozik. Az egyik (Gerevich L. i. h., hátul; Dercsényi 1972, 9. kép) a szentendrei darabnak stílusban is elég pontos megfelelője. A másik (Gerevich T. 1938, CXLIII; Székesfehérvár 1978, 5. kép) motivikusan csak abban tér el, hogy egyik hosszoldalának indapárja nem ér össze, hanem középen is félpalmettákat hordoz, stilisztikailag viszont inkább összekapcsolja a két leírt változatot. A változatok világosan jelzik, hogy itt, akárcsak a veszprémi és a pilisszentkereszti palmettafrízek (1-1, 2.) esetében, megadott mintán különböző képzettségű és felfogású kőfaragók dolgoztak, akiknek stílusa így csak részletekben nyilvánulhat meg. A legönállóbb közülük kétségtelenül a bemutatott ép példány (a) mestere volt. A dunántúli kapcsolatokra szinte csak részletek utalnak. Hasonló szétágazó indák, félpalmettákkal, elveszett zalavári sírkövön lehettek (Récsey 1892, 64, 66; Tóth S. 1990, 149-150, 165: J). A lépcsős ujjazás más típusú visegrádi töredéken (1-13.) kívül csak Zselicszentjakabon bukkan fel - egyetlen részleten (1-11.). Itt a palmetták sokujjúsága is rokon vonás. A visszagörbülő végű hosszú palmettaujjak egyes veszprémi és pilisszentkereszti darabokra emlékeztetnek (pl. I-lb, 2b.). Az idézett pilisin a szív alakú, éles peremű, laposan domborodó belsejű forma is előjön - palmettaujj kitöltőjeként. Ugyanez megint más szerepkörben tűnik fel a mohácsi oszlopfőn (1-21.). A gumós tő elterjedtebb megoldás volt e korban (1. pl. 1-3, 5, 11, 18.). Az utolsónak említett példán más összefüggésű változatban - visszaugrásos peremezés is előfordul. T. S. Lux K. : Visegrád vára. Bp. 1932, 34, 46; Dercsényi 1951, 14—15; Héjj M. : Visegrád történeti emlékei. Bp. 1954, 10; Kozák K. : Adatok Kacs történetéhez. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve VII. Miskolc 1968, 245, 248-250; Kozák K. : XI-XIII. századi egyházi építészet Veszprém megyében. VMMK 8 (1969) 226, 229; Gerevich L. 1974, 155, 77. tábla; Székesfehérvár 1978, 33, 97-98 (23b. sz.); Szőke 1986. Visegrád, Mátyás Király Múzeum, ltsz.: 53.14.3. 1-13. Vállkőtöredék félpalmettás és szőlőindás dísszel Visegrád, Radnóthfayné gyűjteménye (1933-ig) mészkő 15,5 x 21,5 x H cm 1060-1070 körül Sarokrész. Alul, felül vízszintes sík. Az alsón derékszögű sarok. Ehhez jobbra a széles, balra a keskeny vállkőoldal töredéke kapcsolódik. Az csaknem függőleges, ez kissé dőltebb, felfelé enyhén homorodó. A keskeny oldal felső vége letört, a többi felület is törött, kopott. A két eredeti oldalfelületen sima peremsávokkal szegett, sekélyen mélyített alapból domborodnak elő a díszek. A keskeny oldalon egymás fölött két lekonyulva oldalra hajló félpalmetta négy-négy ujja látszik. Az ujjak