Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Zselicszentjakab (N. E.)

I-12a. ről (b) nagyrészt eltűntek, és a másik kövön (a) is többhelyütt sérültek. Az egyik ragasztott sarokdarabon a díszt nem faragták ki. A hosszoldali dísz fő rajzi eleme a talpvonal két szélén gumós tőből kinövő, háromágú indapár. Ennek egy-egy ága, középen egyesülve, függő, kettéváló palmettát, a többi, oldalra hajolva, félpalmettákat hordoz. A csonk (b) épebb oldalán e dísz minden lényeges eleme kivehető. E kő keskeny oldalain nyolcas alakban hajlított, végein egyesülő és befelé kettéváló palmettát eresztő indapár részletei látszanak, kétoldalt lekonyuló félpalmettákat hordó kiágazásokkal. Ezek a másik kövön (a) is megvannak, de itt a fő indapár a talpvonalhói nő ki, és többször kereszteződve felnyúlik. A kidolgozás alapvonásai részben egyezők. A tövek a gumóknál és a palmettaféléken gyűrűzöttek. A teljes palmetták tulajdonképpen egyesített félpalmetták, amelyek a hosszú ujjak kezdeténél ismét szétválnak. Középső ujj a palmettákon nincs. A félpalmetták rendszerint négy-öt, ritkábban háromvagy hat- hétujjúak, a palmettákon az ujjak száma kétszereződik. A keskeny oldalakon kevesebb ujj jut egy félpalmettára. A rövid és a hosszú ujjak elkülönülök. Ezek hegyesek, a többi kerek végű. A rövid ujjak lehajlók, a hosszúak a végük felé rendszerint hátragörbülők, I-12b. de az ép darab (a) hosszoldalain a palmettákon és egy szomszédos félpalmettán furat körül teljesen visszahajlók. A rövid ujjak mindig vájatosak, ugyanezen a kövön a hosszúak és a rövid oldalakon zömmel a közbülsők is. A többi ujj itt és az összes hosszabb a töredéken (b) lapos. Ezek a tő felé viszszalépcsőződő felületeket alkotnak. Ahol a tagolás ilyen, a rövid ujj a következőnek az oldalából válik ki. A rövid ujjak a hosszoldalakon két-, a keskeny eken zömmel egyvájatúak. A gyűrűzés megfelelően két-három, illetve kétvagy - az épebb kő (a) keskeny oldalainak felső részein - egytagú. Az inda mindenütt tagolatlan, szögletesedve domborodó. A további részletekből a stíluskülönbség még nyilvánvalóbbá válik. Míg a töredéken (b) az elrendezés oldalpáronként egyezőnek látszik, és a palmettaujjak lapos kezelése csaknem kizárólagos, társán (a) nincs két egyformán komponált oldal, és a palmetták rajza, tagolásmódja jóval változatosabb. A töredék (b) épebb hosszoldalán és a másik kőnek (a) a dísztelen sarok melletti hasonló felületén a kompozíció szélső részei egyezők : a másik két indaág fent válik szét, egy-egy sarokra nyúló, illetve lehajló félpalmettát hordva.