Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Sándor: A 11. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez

1-8. ferde és inkább függélyes lemez, egyegy kis, rézsűs visszavágással kapcsolva. Az oldalakon palmettás dísz, alapja enyhén mélyített, csaknem függőleges. A sarokrészt e dísz ferdén felnyúló és vízszintesbe hajolva élbefutó indája kereteli, a palmettaszélekkel és a felső tagozassál egyaránt érintkezve. Alatta, átlósan, öblös mélyedésből kiterjesztett szárnyú, előre néző madár domborodik ki testesen. Jobbra csak palmettaszél, balra kilencujjú palmetta nagyobb része látszik. Ezt nyilván a fejezet középvonalára szerkesztették, a sarokról érkező indákat tövéhez kapcsolva. A tőnél gyűrűzésnek nincs nyoma. Oldalt az alsó ujj lehajlik, a többi hegyesen, a legfelső befelé görbülő véggel, ferdén felmered. A felső ujjpár szélesen szétnyílik. A középső ujj hosszú, lándzsaszerű, rombuszos végű, a csúcsával a tagozást éri. A madár feje széles, csőre rövid, teste tojásdad, zömök. Szárnya keskenyen, kissé emelkedve induló és az indához tapadva lehajló. Lent a szétterülő farktollak kezdete és a combok dudora látszik még. A megmunkálás elég durva. Az inda balra és fent három-, jobbra a hajlatnál látszó kőhibától lefelé kéttagú, éles metszésű. A palmettán az ujjak kétvájatúak. A vájatköz a középső ujj végén lapos, kerek rajzú, másutt éles. A középélek nem töltik ki teljesen a felmeredő ujjakat. A palmettaközépen a vájatvezetés bizonytalan. A madár nyakát és az alsó törésekből ítélve a lábát is aláfaragták. Füle nincs, szeme mandula alakú, kétszer körülvájt, mélyedt közepű. Szárnyainak felső felülete tagolatlan. A pihetollakat, a test és a combok tollazatát pikkelyszerű elemek, a hosszú szárnytollakat durva lépcsőzetek jelzik. A tollacskák a testen homorodók. Elhatárolásuk eléggé rendezetlen, részben átlós vonalhálóhoz igazodó. A rokonság a Dunántúlon is szerteágazó. Saroksasokkal váltakozó növényekből álló fejezetkompozíció Esztergomból, hasonló indavezetés Dömösről ismert (Gerevich T. 1938, CXI, CLXI) - eltérő stílusban. A záró tagozat viszont veszprémi kövekre emlékeztet (pl. I-lb.). A palmettának nincs jó párhuzama. Széthúzott, sokujjú rajzával zselicszentjakabi vállkőhöz (1-11.), tagolásmódjával még inkább szekszárdi félpalmettás fejezethez (1. 1-4.) fűzhető - talán. A kidolgozás módja a durvább pilisszentkereszti faragványokra (pl. I-2a, 15, 16.) emlékeztet. Itt aránylag testes állatrészlet is előfordul - finomabb stílusban (Gerevich L. 1977, 14. kép). T. S. Fülöp Gy. : Régészeti kutatások (Évi jelentés 1982-1983). AR 22 (1985) 187. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum 1-9. Párkány saroktöredéke palmettarésszel Visegrád, az esperesi templom maradványától nyugatra (1978, Szőke Mátyás ásatása), mészkő 13 x 12,5 x 12 cm 1060-1070 körül Derékszögű sarokrész. Felül durva, talán hiányos felület. Fent sima szegélysáv, alatta homorulattal csatlakozó, palmettadíszes, lent domborodóvá görbülni látszó, csonka tagozat. A palmetta a sarokról terül kétfelé, hétujjúnak látszik, kétoldalt és a tövénél hiányos. Öt ujj a szegélysávig ér fel, az alsó pár nyilván lehajlott. A középső ujj a szegélysáv csatlakozó részével együtt apró darabokból ragasztott. A négy oldalsó 1-9. ujj, egymástól hosszan elválva, finom S vonalban széthajlik, a középső mandula alakúan ékelődik a felsők közé. Vége tompa, a többi ép ujjvég hegyes. A felső ujjpár egy-, a többi ujj kétvájatú. A vájatköz a két alsó és a középső ujjon lapos, másutt élesedő. A vájatok egy része középen egybeékelődik. A felső ujjpár finom S vonala Veszprémre emlékeztet (I-la.), de más vonások a kapcsolatot távolinak mutatják. T. S. Visegrád, Mátyás Király Múzeum 1-10. Töredék palmettás dísz részletével Pilisszentkereszt, ciszterci kolostor romterülete, „a káptalanterem északnyugati sarkától 8 m-re, a kerengőfal mellett, a padlószínt fölött" (1976, Gerevich László ásatása) mészkő 15,5 x 14,5 x 6 cm 1050-1070 körül Törésektől körülvett, enyhén domborodó felületen íves díszítményrészlet: egy épebb palmetta és két szomszédjának a széle, valamint kísérő formák maradványa látszik. A bal palmettaközbe keskenyedő törésből vékony, rombuszszá szélesedő végű tag nyúlik fel. Jobbra a palmetták fölött, közüknél osztott nóduszfélével, hosszanti szegélytag csonkja húzódik. Az épebb palmetta idoma kétrészes: gyűrűréstől lefelé szarvszerűen felgörbülő ujjpárból és felfelé szétterülő három ujjból áll. Bal szomszédja hasonló lehetett, jobbra eltérő idom széle látszik, hasonlóan hajló alsó ujjal. Az ujjvégek hegyesek, fent az oldalsóknál a palmetták érintkeztek. A középső ujj két-, a többi egyvájatú, a vájatköz éles. A vékony tag sima, a