Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Zselicszentjakab (N. E.)

MO. szegélytag éles, nóduszféléje kerekded. A gyűrűzés egyszerű. A kiegészítéshez nincs elegendő támpont. A stílus hasonló a helyi és veszprémi palmettafrízekéhez (1-1, 2.), így a töredékes dísz ezek körének szűkös motívumkincsét bővíti. T. S. Gerevich L. 1984, 3, 14. kép; Gerevich L. 1985a, 123. Szentendre, Ferenczy Múzeum, nytsz.: Pilis 76.254. ZSELICSZENTJAKAB (Ml, 48.) A közigazgatásilag ma Kaposvárhoz tartozó középkori Zselicszentjakab (később Kaposszentjakab) bencés kolostora a város délkeleti határában húzódó dombhátak egyikén állott. Maradványait 1960-1966 között hozta felszínre a régészeti kutatás. Egyik legkorábbi magánalapítású kolostorunkat, mint ezt az 1061-ben kelt, és többszörös átírásban ránk maradt alapítólevélből megtudjuk, a Győr nemzetségbeli Győr fia, Otto comes alapította a Kapós folyó melletti Szent Jakab apostol hegyén, ott, ahol korábban az utóbbi tiszteletére szentelt, régisége miatt elpusztult templom állott. A felszentelésen, az alapító vendégeként, részt vett a dalmáciai hadjáratból visszatérő Salamon király és Géza herceg is. A középkor folyamán sok további oklevél foglalkozott elsősorban a kolostor és a kegyurak közötti vitás kérdésekkel, de ezek nem tartalmaznak közvetlen utalást a templom és a kolostor épületére. Csak 16. századi adat utal a kolostor melletti plébániára, s török kori forrásokból tudjuk, hogy ezidőben várként használták. Pusztulásának kezdetei is erre az időre tehetők. 1776-ban a templom északi falán még szentek freskóit látták. Az ásatás során felszínre került épületek két különálló csoportban helyezkedtek el a domb tetején. Az északi részen a 13-14. század fordulója körül épített, kis, különálló, nyolcszögű kápolna állott : ennek északi oldalfalai látszottak egyedül a felszín felett a feltárás megkezdésekor, s ezt azonosítottuk az 1529-ben említett plébániatemplommal. Ettől délre mintegy 20 méter távolságra állott a kolostor épületegyüttese: a templom, a dél felől hozzá csatlakozó kolostorral. Az alapítólevélben említett korábbi templom nem rekonstruálható, de nyomai all. századi templom alapfalaiban helyenként felfedezhetők voltak, s létezéséről vall néhány korábbi sír, melyek közül az egyikben I. István pénze került elő. A kolostor legkorábbi része az alapítás idején épült templom. Bonyolult elrendezésű alaprajza (I. 14. kép) a hosszanti és centrális térelrendezés kombinációja. A félkörívesen kiugró apszissal záródó főhajóhoz igen keskeny oldalhajók tartoznak, melyekhez I. 14. kép: Zselicszentjakab, a feltárt kolostori épületek alaprajza kétoldalt a hajó teljes hosszában karzatlépcső alapozások és egyéb választó elemek csatlakoznak. Ezek a templom oldalkarzatainak alátámasztását szolgálták, s az odavaló feljutás lehetőségét biztosították. I. 15. kép: Zselicszentjakab, romterület, nagyméretű fejezet maradványa A templombelsőt az apszis két szélének folytatásában tagoló 4-4 oszlop erős kő alapra támaszkodott. A középső négynek a többinél még erősebb és mélyebb alapozása szabályos négyszöget alkot, és kiemelt középtér létezésére utal. Ennek alátámasztó oszlopaihoz tartozhatott egy nagy méretű, attikai tagolású mészkő lábazat, s egy méretben hozzá illő, erősen töredezett felületű, élesen faragott, lapos akantusz díszítés nyomait őrző oszlopfő (I. 15. kép, vö. I. 9. kép is). A keleti és nyugati oszloppárhoz tartozhattak a palmettás díszítésű konzolos fejezetek. „In situ" maradtak meg a szentély melletti oszloppár ugyancsak palmettás díszű lábazatai (I. 16-17. kép). A harmadik I. 16. kép: Zselicszentjakab, templomrom, déli oldal, oszloplábazat eredeti helyén