Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Sándor: A 11. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez

1-5. gyűrűs tövű, felső részén csonka palmetta, a törött koszéi felőli hurkoláshoz illeszkedve. Körvonala a tőtől kétfelé kissé lebiggyed, majd meredeken szélesedve nyúlik fel, balra, ahol ép, felfelé kihajló ujj hegyéig. A középső ujj szöglettel kapcsolódva indul. Az ujjazás kétvájatú, a gyűrűzés egyszerű. A vájatok középen egybeékelődnek, közük éles. Az oldalsó középélek kétágúak, a kihajló ujjakat és a lebiggyedő csücsköket is kitöltik, így ezek bizonyára alsó ujjak csökevényei. A szalagok két hurkás tagból állnak. A gumós tőhöz Székesfehérvárott is akad párhuzam (1-18.). A szalag tagolásmódja állandó jellemzője a veszprémi típusú palmettafrízek (1-1, 2.) hátsó indáinak, és ismétlődő vonás Szekszárdon is, de szervesebb kapcsolatban a palmettákkal (1-3, 4.). A vájatok középső egybeékelődése ugyanerre a körre jellemző. Az alsó ujjpár beolvadó körvonala ugyanakkor levélformák hatására utalhat (vö. pl. 1-13.). T. S. Gerevich T. 1938, 156-157; Dercsényi 1943a, 79, 111 (4. sz.); Csányi 1951, 31; Székesfehérvár 1978, 89 (16. sz.). Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum 1-6. Kőlaptöredék szalagfonattal és állatalak részletével Székesfehérvár, a bazilika romterülete, a 3. déli pillértől nyugatra (1936/38, MOB ásatás) mészkő 21 x 22 x 9,5 cm 1030-1080 körül kedő sáv osztja két részre. Az alap síkszerű, balra mélyítettebb. Itt balra forduló négylábú állat hátsó része, jobbra varkocsfonat részlete látszik. Az állat testformái finoman domborodók, de alig tagoltak. A közelibb láb ívesen vastagodva elkülönülő combrésszel, a távolibb egyenes szélesedéssel körvonalazott. A far mögött emelt farokra utaló törés, a tompor sérült. A szalag domború, széles középrészből és éles peremtagokból áll, igen tiszta metszésű. A rokoni kört csak a szalag tagolásmódja alapján lehet megjelölni (vö. pl. 1-1, 2, 7, 14b.). T. S. 1-6. Dercsényi 1943a, 33, 78-79, 111 (6. sz.); Székesfehérvár 1978, 74 (5. sz.); Tóth M.\ A művészet Szent István korában. Szent István és kora. Szerk. Glatz F. - Kardos J. Bp. 1988, 120, III. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum 1-7. Mellvédlap töredéke szalagfonat részletével Esztergom, vár (1938 előtt, MOB ásatás) mészkő 30 x 25 x 14 cm 11. század Elöl díszes felület, hátul durvább sík, köröskörül törés. A dísz keretes körfonat sarokrészlete. A letört saroktól balra sima szegélysáv, mellette és megfelelően hátul derékszögű visszaugrás. A visszaugratott nyúlványt vastagabb tartóelem hornyába illeszkedőnek szánták. A szalagdíszből a saroktól jobbra csak kis keretcsonk, balra hoszszabb szakasz és hurkolás, beljebb ebből alakuló körrészlet látszik. Kitöltésre csak csekély kiemelkedés utal a körben, a hurkolás mellett. A szalag háromtagú, éles peremű, széles középső domborulatú. Vö. 1-6. T. S. Gerevich T. 1938, 156; Székesfehérvár 1978, 75 (6. sz.); Marosi 1984a, 34. kép. Esztergom, Vármúzeum 1-8. Fejezettöredék madaras és palmettás dísszel Székesfehérvár, Zalka Máté u. 10. (1983) mészkő 25,5 x 33 x 24,5 cm 1050-1100 körül Elöl díszítés, hátul sík, köröskörül törés. A díszt függőlegesen sima, kiemel-