Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Sándor: A 11. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez

hátsó sor rajza és a palmettavájatok középső egybeékelődése révén közelebb áll a veszprémi példákhoz. A másik pilisi díszt (b) a középső, a bekunkorodó felső és az éles közepű alsó ujj alakítása, valamint az érintkező ujjvégek aláfúrása elkülöníti a veszprémi stílustól. Az utóbbi vonás szekszárdi fejezet (1-4.) faragásmódjának felel meg. Pilisszentkereszten a díszítmény még legalább két nagyobb töredéken ismétlődik. Az egyik, amelyen a palmetták felső ujjvégei hiányoznak (Gerevich L. 1984, 5. kép), hozzávetőleg a legnagyobb veszprémi töredéknek (Tóth S. 1963, 120-121. kép) megfelelő díszű. A kötegek mindkettőn és a negyedik pilisi darabon is (Gerevich L. 1984, 6. kép) váltakozó idomúak, és osztott alakjuk tagjai a hátsó részen is kétvájatúak. Az utóbbin két ötujjú palmetta tűnik föl, középső ujjukon a levélszerű kitöltés (b) egyszerűbb, másmás változatával, V alakú, illetve középről oldalra kizáruló vájatvezetéssel. T. S. Krompecher L. : A pilisi ciszterci apátság és a Szentkeresztnek szentelt pilisi kolostor építészeti maradványai. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye 62 (1928) 332; Krompecher L. : A középkori magyar kőfaragóiskola nyomában. MM 12 ( 1936) 77-79, 81 ; Dercsényi D. : Megjegyzések Krompecher cikkére. MM 12 (1936) 185-186; Dercsényi é. n. 9-10, 16-17, V; Gerevich T. 1938, 12, XCIX; Csányi 1951, 34; Entz 1959, 30-31, 33; Entz 1964, 45^6; Török L. 1970, 107, 109, 123; MMT 31, 16. kép; Gerevich L. 1977, 156, 160; Gerevich L. 1984, 12. kép; Gerevich L. 1985a, 113; MNG RGy 1. sz. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 55.1570. (a), Szentendre, Ferenczy Múzeum, nytsz. : Pilis 463. (b) 1-3. Vállkő szalagfonatos és palmettás dísszel Szekszárd, Wosinsky Mór gyűjteménye (1896 előtt) mészkő 21,5 x 94,5 x 49,5 cm, alsó sík 28,5 x 27,5 (24,5) cm 1060 körül Lapos, domború oldalú forma, felül nagy, rücskös, téglalap alakú, alul kis, sima, közel négyzetes trapéz idomú, hosszanti tengelyű síkkal. Ennek közepén nagy csaplyuk, két végén modern bevésés. Fent széles szegélysáv. A két keskeny oldal laposan kihajló, végén hirtelen felgörbülő, a két széles meredek ívű, fent függélyesedő. A keskeny oldalakon a keretes körfonat dominál, a szélesekre egy-egy indás palmettafríz került. A trapéz idomhoz keskenyebben héttagú körháló csatlakozik, szélesebben egy nagy, átlósan háromszor átfűzött kör, amelyhez fent végtelen varkocsfonat járul. A kis körökben palmetták, a nagyban levélfélék jelennek meg, a többi fonatmező másféle, vegyes kitöltésű. A palmettafríz a nagykörös oldaltól balra egy-, jobbra kétsoros. Az egysoros fríz tőben íves indafélékkel összefűzött palmettáinak felső ujjpárja indásodik, és szív alakú keretet alkotva egy-egy másodlagos, függő palmettát vagy levélfélét hordoz. A másik fríz, amelynek felső sora hasonló füzesi módú, a veszprém-pilisszentkeresztinek (1-1, 2.) a másféle stílusú származéka. Főleg az alsó sor alakzata eltérő: egyszerű, gumós tövű palmettákból áll, és ezek akaszkodnak az indákra, középső, kötegesült tagjukkal. A fonatszerkesztés többféle. A varkocsdíszt egyetlen szál alkotja, jobbra hegyes, balra kerek véggel. A nagy kör szálai a jobb alsó negyed kivételével egyúttal átlózók is, végeik a szomszédos mezőkben tűnnek el. A jobb felső és a bal alsó negyed, valamint a megfelelő hármas átlózás egyetlen szálból áll, amely a felső sarkon, illetve hosszoldali indára tekeredve végződik. A bal felső negyed szalagja felfelé szintén sarokra nyúlik, lefelé átlót jelöl ki, és palmettatőbe torkollik. Csak a maradék átlózást alkotja különálló láncszem. A hálós dísz, amelyben fent három, középen és lent két-két kör van egymás mellett, a felület alakjának megfelelően változó nagyságban, zárt szerkesztésű. A fonatkitöltés változatos. A hálós díszen a két kis alsó sarokrész üres. A többi szegélymezőt jobbára növényi vagy állati, részben homályos értelmű formák töltik ki. Fent a középső és a bal kört összekapcsoló láncszem csomóra hurkolt, önkitöltő. A körközök háromoldalú felső mezőibe középen és jobbra