Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Sándor: A 11. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez

1-2. Tagozattöredékek palmettás dísszel Pilisszentkereszt; erdészház, istállóajtó előtt (1913 - a), ciszterci kolostorrom, keleti kerengőfolyosó déli része (1977 előtt, Gerevich László ásatása - b) mészkő a: 23,5 x 69 x 49 cm b: 21,5 x 29 x 22,5 cm 1050-1070 körül 1-1. változatai. A nagy darab (a) mindkét végén törött, hátul egyenetlen felületű. A tagozathoz a mögötte lévő sík erős kiugrással csatlakozik. Ennek keskeny sávja mögött nagy, derékszögű visszaugrás. A díszek növésirányától jobbra eső szélen a hátsó sort és a mögötte lévő síkot sekélyebb derékszögű bevágás metszi. A díszből három palmetta és a túlsó szélen a negyedikből kis rész, valamint a hátsó sor három teljes egysége és a két szélen egy-egy töredékes félpalmcttája maradt meg. A kisebb kövön (b) csak a díszített tagozat töredéke maradt meg, a leghátsó rész már hiányzik. A szegélysáv és az ehhez csatlakozó sík gondosan faragott. A többi felület, a tagozat nagyobb szakaszát kivéve, törött. A díszből két szomszédos palmetta egymás felé eső részlete, összefűző indájuk és ezen a hármas köteg, továbbá az ezekre balról ránövő félpalmetta látszik. Elöl piros festés nyomai. Szembeötlő a két kő igen durva (a), illetve szokatlanul finom (b) kivitele közötti különbség. A díszek rajza is eltérő. A nagy kő (a) palmettáin az alsó ujjpár íve nem zárul az indára, a közbülső pár lehajló végű, a fölső hosszú ujjak a bevágás felőli két palmettán hegyesek, a másik kettőn pödröttek, az épebbiken a középső ujj nincs tengelyben. A kötegek mind osztottak, a félpalmetták négyujjúak. A másik dísz rajzban megfelel az egyik veszpréminek (I-lb.). A tagolás- és faragásmódban a különbségek még szembeötlőbbek. A lazább szerkesztésű díszen (a) az alsó palmettaujjak vékonyak, középrészük határozatlanul domborodó, a középső ujjak kitöltése inkább ellapuló, a vájatok a palmetták közepén egymás fölötti V alakzatokban futnak össze. A kötegeken a hátsó rész tagjai is kétvájatúak. A pödrött ujjpárú palmetta mögötti két félpalmettán a negyedik ujj a harmadik hátából nő ki, valamennyi kétvájatú. A többi félpalmettán két-három ujj egyvájatú. A gyűrűzés a kötegek és a palmetták tövén kettős. A tisztább rajzú díszen (b) a hátsó rész tagolásmódja megfelel a veszpréminek, a palmetta alakítása nem. A növésiránytól jobbra lévő csonkon az alsó ujj középrésze éles, a másikon domború. A felső ujjak is domború középrészűek, a közbülsők kizárulnak, de kétvájatúak, éles középpel. A vájatok középső összemetsződése nem maradt meg. Az éles közepű alsó ujjhoz tartozó középső a tőhöz közel már megjelenő lapos, csúcsos végű felület, amelyen, rátétszerűen, hurkás szárú, peremes, kétosztatú, domborodó belsejű hárslcvélféle díszlik. A hátsó sorban a köteg osztatlan, ami váltakozó alkalmazásra vall. A palmettákon az érintkező ujjak és a félpalmettán a két hosszabb ujj vége aláfaragott. A pödrött ujjvégek (a) összefügghetnek az egyik veszprémi dísszel (I-lc), ahol a közbülső ujjak vége nem látszik. Más veszprémi kőre (Gerevich T. 1938, XCIX) emlékeztetnek az egyforma, végig kétvájatú tagokból álló kötegek. V alakú középső vájat-összemetsződés és négyujjú félpalmetta Veszprémben nincs. A megfelelő pödrött és lehajló ujjvégek megvannak a sződi kövön (Entz 1959, 27-33), amelynek dísze a