Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Sándor: A 11. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez

M. Tagozattöredékek palmettás dísszel Veszprém, székesegyház (a, c) vagy környéke (b); a nyugatról második hosszházszakasz északi, félköríves ablaka, a befalazás mellékhajó felőli része (c) (1907 - a - vagy előbb - b; 1969, Tóth Sándor feltárása - c) mészkő a: 27 X 67 X 46 cm b: 23x40x 32 cm c: 18,5 X 14,5 x 12 cm 1030-1050 körül A kövek eredeti helyzete, építészeti összefüggése nem világos. Tömbformájuk derékszögű hasábba foglalható. A hasáb egyik hosszanti sarkát díszes, negyedhengeres, elöl a kővastagságnál csak kevéssé keskenyebb, hátrafelé hasonló mértékű tagozattá alakították. A tagozatot elöl enyhe homorulattal zárták, keskeny szegélysávhoz csatlakozóan, amely merőleges a szomszédos nagy síkra, hátul a dísztelen résztől szögletbe metszve különítették el. A díszt az íves alaphoz képest vastagon alakították ki, de, mint e korban rendszerint, oldalról nem, csak szemből formálva. Díszítőelemekül haránttengelyű, előre növő formákat alkalmaztak, két egybekapcsolt sorba rendezve. Az elülső sor hétujjú palmettákból áll, amelyeket íves, érintkezve a tövekhez görbülő indafélékkel fűztek össze a tagozat felezője táján. A hátsó sort háromrészes egységekből formálták, a részeket rövid, íves indapárral fűzve öszsze. Ez a palmettaközök tengelyében, egyesülve, hosszúkás, hármas köteget, kétfelé pedig egy-egy középre hajló, háromujjú félpalmettát hord. A köteg fedve és kissé túlnyúlva keresztezi az elülső sor indáját. A palmetták közbülső pár ujjuk végeivel, a félpalmetták háttal érintkeznek. A nagy kő (a) hátrafelé szélesedik és vastagszik. A díszítés hátához erős kiugrással tagolatlan sík csatlakozik. A két kövég durván nagyolt, a hátoldal törött. A dísz elöl kétoldalt igen rongált. Három palmetta és a növésiránytól jobbra egy negyediknek a széle, valamint a hátsó sor három egysége és egy túlfelőli félpalmettája vehető ki belőle. A másik kövön (b) kevesebb a ferdeség. Itt a díszítés hátához csekélyebb kiugrással kétlépcsős tagozás járul, amely mögött a fő sík keskeny sávja, majd nagy, derékszögű visszaugrás következik. A tagozás elülső sávja párhuzamos a fő síkkal, két visszavágása és ezek közötti lemezféléje ferde. A hátoldal síkra metszett, a kővég a növésiránytól balra durván faragott, jobbra törött. A díszítés hátsó felén és a mögötte kiemelkedő részeken a faragott kővég felőli lemezes leválásból eredő jókora sérüléI-la.