Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Sándor: A 11. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez

TÓTH SÁNDOR All. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez Helyes időrend nélkül nincs jó művészettörténet. A 11-12. századi Magyarország művészettörténetének gerincét a kőfaragványok adják. Ezek keltezésében kezdettől fogva előfordultak évszázados melléfogások, amelyeknek helyesbítése csak lassanként következett be. Gerecze Péter a századfordulón még a pécsi Népoltárt (1-63.) és stíluskörét is a 11. századra tette. 1943ban Dercsényi Dezső olyan kövekből konstruált 11. századi királyi műhelyt (pl. 1-46.), amelyek 20-30 évvel utóbb szép csöndben átcsúsztak a következő évszázadba. Egyidejűleg a fordítottja is megtörtént: 12. századinak vélt darabokból lettek 11. századiak (pl. I-12a.). A két évszázad emlékanyagát a művészettörténet-írás még ma is csak grosso modo tudja elfogadhatóan megkülönböztetni. A 16 évvel ezelőtti székesfehérvári kiállítás keltezéseihez képest még itt is találhatók évszázados eltérések (pl. 1-18,1-32.). Nem beszélve a néhány évtizednyi eltolódásokról : a pécsi altemplomi lejáratok domborműveit (pl. 1-66-67.) sokáig vélték a 12. század elejére keltezhetőknek, all. század egyik legfontosabb emlékcsoportja pedig csak mostanában lett 1020-1040 körüliből 1080 körüli (1. A székesfehérvári szarkofág és köre). Ez és több más körülmény időszerűvé teszi elsősorban a 11. századi emlékanyag összefüggéseinek teljes újraértékelését.

1 A művészettörténet időrendje kétféle tényezőn alapszik: írásos és stilisztikai adatokon. Az adatok hiányos fennmaradása, ami a kérdéses korszak emlékanyaga esetében igen nagyfokú, eleve megnöveli a téves megítélés esélyeit. Egy-két mellékesnek látszó adat figyelmen kívül hagyása szintén tévedésekhez vezethet. A „xi. századi királyi kőfaragóműhely" esetében pl. csak a szentistváni alapításokra vonatkozó adatok kerültek számításba, és mellőztettek azok, amelyek későbbi alapításokra vagy átépítésekre utaltak. Az a fejezettípus, amelynek sarkain növényeket harapdáló állatfejek jelennek meg, nemrég még 12. század végi esztergomi leleménynek számított - most egy eddig mellékesnek vélt példa stíluselemzése nyomán száz évvel korábbi eredetűnek látszik, és kezdetieknek gondolt előfordulásaiból lettek a legkésőbbiek (vő. 1-33, 1-55.).

2 Az ilyen tévedések veszélye csak akkor kerülhető el valamelyest, ha a vonatkozó ismert adatok teljes körét egymással összefüggésben sikerül tekintetbe vennünk. Más szóval : helyes művészettörténeti időrend csak az írott és stilisztikai adatok lehetőleg minél tágabb körének összhangja alapján alakítható ki. Az írott adatok és az emlékek egymásra vonatkoztatása külön nehézségekkel jár. Az adatok túlnyomó része nem közvetlenül az emlékekre vonatkozik, még csak nem is épületekre, hanem intézményekre. Igen nagy részükről legfeljebb gyanítható, hogy valamilyen építkezéssel kapcsolatosak lehetnek. Az építkezések feltételezhető időtartamára csak nagyon ritkán lehet írott adatokból következtetni. Másrészt az emlékek óriási többsége eredeti összefüggéséből kiszakítva maradt fenn. Az épületekről, amelyekhez a kövek valaha tartoztak, olykor semmit, máskor csak igen keveset tudunk. A számításba vehető építéstörténeti megfigyelések rendszerint nem kielégítőek, sohasem lehetünk biztosak benne, hogy a számunkra fontos épületen végzett minden jelentős munkálatról tudomásunk van. Ilyenformán a legcélszerűbb azokra az adatokra alapozni, amelyek közepes vagy kisebb épületekre vonatkoztathatók : ezekről ugyanis eleve feltételezhető, hogy aránylag rövid idő alatt megépültek, és átalakításaik nem követték egymást lépten-nyomon. De az ilyen adatokat is csak abban az esetben érdemes támpontul venni, ha időrendi viszonyaiknak a hozzájuk rendelhető emlékek stilisztikai összefüggései megfelelnek. Az 1050-1060 körüli időkből négy jelentős kolostoralapításról tudunk. Az egyikhez, amely főúri vállalkozás volt az 1060-as években, felszentelési adat is tartozik (vö. Zselicszentjakab). Kettő - Visegrád és Tihany (alapítólevél: 1055) - I. András (1046-1060), egy - Szekszárd - I. Béla király (1060-1063) nevéhez fűződik.

3 Tihanyból egy, a másik három helyről több olyan díszített kőfaragvány ismeretes, amely az alapítás időszakára keltezhető. Nagy részük vállkő vagy fejezet. Ezek első pillantásra semmi hasonlóságot nem mutatI. 1. kép: Zselicszentjakab, romterület, vállkötöredék