Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Hímzett textilek

X-52. spanyol munkának tartják, tehát a hímzés és Bakócz érsek koránál későbbinek. Ezt alátámasztja a miseruha restaurálásakor a hímzett kereszt hosszanti szárának alsó szegélyén talált korábbi szövettöredék és a rajta lévő eredeti konturvarrás is. E selyemszövet lehetett a miseruha eredeti szövete, mintája azonban az apró töredék alapján rekonstruálhatatlan. A miseruha hímzése az olasz reneszánsz hímzések egyik kiemelkedő emléke. A hátlap keresztjének hosszanti szárán négy medalionban egy-egy szent félalakja: Szent Péter, jobb kezében kulcsot tartva, Szent Fülöp, bal kezében a kereszttel, a könyvet olvasó ifjabb Jakab apostol, s a legalsóban Bakócz Tamás érsek címere. A vízszintes keresztszáron az Angyali Üdvözlet jelenete látható : balra az angyal repülést sugalló félalakja, balkezében liliomszál, jobbjával Máriát üdvözli, jobbra Szűz Mária, fejét kissé lehajtva a kezében tartott könyvre néz. A miseruha előrészét egykor hasonló hímzés díszítette, mára már azonban a brokatell és a hímzések nagyrésze elpusztult. Egyetlen medalion maradt meg, ez Bakócz érsek védőszentjét, Tamás apostol félalakját ábrázolja, jobbjában könyvet, baljában feszítővasat tart. A tondókat jellegzetes reneszánsz ornamentika köti össze: konzolokat körülvevő, szimmetrikus rajzú, be- és kifelé gyűrűző akanthuszleveles indák. Az olasz és főként a híres firenzei hímzőműhelyek számára a trecento és quattrocento legkiválóbb mesterei készítettek terveket. Masolino, Filippino Lippi, Botticelli terveit magyarországi miseruhák is őrzik. Gerevich Tibor a kompozíció és az alakok rajza alapján a Bakócz kazula tervezőjének Bernardino Pinturicchiót (1454-1513) tartja. Bakócz Tamás (1442-1521) Mátyás király szűkebb környezetéhez tartozott, később a pápai tiara egyik várományosa lett. Miseruhája egyike azoknak a napjainkig fennmaradt egyházi hímzéseknek, melyek Mátyás király korának és környezetének az olasz korareneszánsz kultúrával való kapcsolatáról tanúskodnak. L. E. Gerevich T. 1928, 200.; Csernyánszky 1933, 43-47., 4. kép; EM 1948, 274-276. 292. kép; Balogh 1955, 10., 6. kép; Schallaburg 1982, Nr. 462.; E. Nagy 1983, 72-83. Esztergom, Főszékesegyházi Kincstár, ltsz.: 1964.311. X-53. Miseruha A kőszegi Szent Jakab plébániatemplomból. Egy régi Canonica Visitatio alapján sokáig Apádházi Szent Erzsébet munkájának és adományának tartották, ezt azonban a szövet és a hímzés kora kizárja. Horváth Henrik Mária királynét, II. Lajos király feleségét említi, mint adományozót. A kazula első, részletes leírását az 1693-as Canonica Visitatio tartalmazza. Selyemszövete aranyozott ezüst és vörös selyemfonalból szőtt, hímzése arany- és ezüstfonallal, lazúrhímzéssel, tűfestéses hímzéssel borított, alátöltött, plasztikus „dombormű" hímzés. Egykor a kontúrokat gyöngyhímzés hangsúlyozta, ez ma már csak nyomokban látható, h.: 115 cm 16. század első harmada, selyemszövete olasz, hímzése magyar (?) A korareneszánsz selyemszövetek csúcsovális indarendszerétől eltérően a 16. század első felében az akanthuszleveles indák majdnem kerekszemű hálórendszert alkotnak. A mezők közepét öblös, virágos vázák vagy csokrok díszítik. A miseruha közepén ezt a középmintát az indákból behajló, gránátalmás bőségszaru helyettesíti. E reneszánsz szövetek jellegzetessége, hogy az ezüst vagy arany alapon a minta csak a többnyire vörös vagy zöld selyemkonturokban jelentkezik, tehát a szövet inkább grafikai mint festői jellegű. E mintakincs eredete a 15. század utol-