Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

körvonalazható, szűkebb körben használt metszetről van szó, utóbbi, mivel nemcsak grafikai lapok közvetítette kapcsolatot feltételez, a felsőlendvai domborműveket egyértelműen a kefermarkti körhöz kötik. Jól meghatározhatóak a felsőlendvai domborművek stiláris párhuzamai is ezen a talán azonos műhelytradícióhoz kapcsolódó körön belül. A Wartberg an der Kremsből származó, kompozicionális párhuzamként már említett Vizitáció és Királyok imádása jelenetek stilárisan is közel állnak a felsőlendvaiakhoz. Közös vonásuk az igen lapos plasztika, amely egyébként az 1500 körüli évek stílusfejlődésének általános vonása. Kifejezésre jut ez a kompozíciók nagyon szűk terében, és megjelenik az egyes figurákon is: az alakok laposak, a ruhák szögletes redőkbe törő, alig plasztikus drapériái inkább síkba terülnek, mint térben mozognak. Hasonlítanak a kerek széles arcok, a hajak és szakállak részletei. A felsőlendvai domborműveket tehát mind az egyes jelenetek kompozicionális összefüggései, melyek mivel mind a négy ábrázolás esetében igazolhatóak, immár az oltár belső oldalának egészére vonatkoznak, mind stiláris kapcsolatai egyértelműen a kefermarkti körbe, annak későbbi, gyengébb kvalitású és természetesen az eredetitől már stilárisan is eltérő emlékeinek csoportjába sorolják. A kefermarkti oltár köréhez fűződő rokonság tábláinkat a 15. század végének délnémet szárnyasoltár művészetéhez kapcsolja. Itt kell tehát keresnünk az oltár típusának, a szekrény Madonna-szobrának és a külső oldalak festményeinek analógiáit is. Ebbe a körbe tartozik a München melletti Thalkirchen főoltára. Az egykor az oltár szekrényében volt, trónoló Mária jól párhuzamba állítható a felsőlendvai templom 19. századi főoltárán felhasznált Madonnával. Az alacsony trónuson ülő Mária itt egyik kezében nyitott könyvet tart, a felsőlendvai a gyermek karját fogja, másikkal az ölében elevenen mozgó, karját kinyújtó, pufók gyermek hátát támasztja. A kvalitásbeli különbség figyelembevételével jól összehasonlítható a két nő arctípusa, a vállukról bő redőkben leomló, a behajlított térdet tört vonalú redőkkel erőteljesen hangsúlyozó köpenyük drapériája. Nemcsak a két Madonnaszobor állítható azonban egymással párhuzamba, hanem a két oltár típusa és ikonográfiái rendszere is megegyezik. A festett felületek kopottsága és a nagy hiányosságok miatt a festmények stiláris elemzése igen nehéz. Az oltáron a Krisztus körülmetélése jelenet az első. A cselekmény a sokszor ismételt, metszeteken - főként ES mester lapjain - is igen gyakran szereplő szűk, három oldalról fallal határolt, ugyanakkor minden oldalon nyílásokkal tagolt térben játszódik. Bal oldalon, a püspöksüveges főpap ölében ül a kis Jézus, körülötte fejkendős nők és turbános férfiak csoportja látható. A bal oldali ablakon két fiatal férfi néz be, a hátsó fal fülkéiben grisailles-ban megfestett szobrok láthatóak. A jobb oldali felső tábla a Jézus bemutatása a templomban. A térszerkezet bizonytalan. (A teret hátul sima fal zárja le, melynek ablakán keresztül dombos tájra nyílik kilátás.) Az oszlopok szerepe tisztázatlan: építészeti funkciójuk nincs, csak a képet függőlegesen tagoló elemek. A középre helyezett, nagy tömegű, perspektivikusan ábrázolt oltárasztalnak azonban határozottan térszervező funkciója van. Ezen ül a kis Jézus, a szereplők pedig e körül helyezkednek el; bal oldalon a férfiak, jobb oldalon, Mária mögött, a nők csoportja. Az elöl álló asszony kezében a kalitkában az áldozatra szánt két gerlice van megfestve. Az Egyiptomba menekülés jelenetén Mária kék köpenybe burkolózva ül a szamár hátán, ölében tartja a bepólyált Jézuskát. A szamarat vezető, botra támaszkodó Szent József félig hátra fordul. A háttérben kanyargó folyó, egy város házai, a távolban kéklő hegyek látszanak. A folyón hajók úsznak, partján egy épülő templom még befejezetlen tornyán emelőszerkezet dolgozik. Az utolsó jelenetnek, a Betlehemi gyermekgyilkosságnak a tere szintén bizonytalan szerkezetű. Függöny, kőfal, majd mellvéd határolja a keskeny, kockás padlójú, színpadszerű teret. A mellvéd fölött, mintegy ablakon keresztül, piros ruhás nő néz be. Mögötte széles perspektívájú tájra nyílik kilátás, melyben apró alakok mozognak. A belső tér bal oldalán Heródes király trónol zöld palástban, piros ruhában, előtte három katona, köztük egy páncélos, a gyermekeket gyilkolják. A jobb oldalon egy nő tartja ölében halott gyermekét. Festett oltártáblákat keresve, a domborművek elemzésekor vázolt körben a blaubeureni bencés apátsági templom főoltára kínálkozik az összehasonlításra. Az ulmi szárnyasoltár-művészet eme legpompásabb darabja Michael és Gregor Erhart műhelyében készült 1493-1494-ben. Mozgószárnyainak belső oldalát a Jézus születését és a Királyok imádását ábrázoló domborművek díszítik. A lapos faragványok melyek előképei szintén ES mester metszetei voltak - hátterében azonban festett tájképek láthatóak. A Királyok imádása mögötti vízparti, tornyos vár épülete, az erősen tükröződő vízfelület ábrázolása az aprólékos részletességgel megfestett hajókkal, a dombok és fák, nagyon hasonlítanak a felsőlendvai Menekülés Egyiptomba jelenet hátteréhez. A Betlehemi gyermekgyilkosságon látható apró, a tájban szabadon mozgó figurák a blaubeureni oltár külső oldalához tartozó, Keresztelő Szent János szüleitől való búcsúját ábrázoló tábla hátterében is szerepelnek, a tükröződő vízfelület, a jellegzetes fák, a Keresztelő Szent János prédikációja jelenetre emlékeztetnek. Az oltáron dolgozó egyik anonym mesternek - akit „Meister der Enthauptung Johannes" néven tartanak számon - a nürnbergi Germanisches Nationalmuseumba került tábláin pedig a levegő-perspektívának és a vízszintes vonalakra épülő festésmódnak a felsőlendvaihoz nagyon hasonló volta tűnik fel. A blaubeureni oltár festésében jelentős szerepe volt Bemard Strigelnek is. A felsőlendvai táblákkal összefüggésben képeinek térszerkezetét idézhetjük: a sima fallal lezárt tereket, melyeket díszítetlen, boltíves nyílások törnek át. Ezeken keresztül a szabadba nyílik kilátás, valamint különböző szereplők néznek be rajtuk. Ezeket, a felsőlendvai Gyermekgyilkosság és a Jézus körülmetélése jelenetekre emlékeztető részleteket, Bernhard Strigel memmingeni Három királyok imádása oltárának táblaképein (Städtische Sammlungen, 1500 körül), vagy a mindelheimi Szent Anna-oltár (1500 körül) jelenetein látjuk viszont. A táblák stilárisan is közel állnak a felsőlendvaiakhoz. A felsőlendvai festmények az említett délnémet emlékeknél sokkal gyengébb kvalitásúak - ennek megítélését ugyan kopott felületük nagyon megnehezíti -, pusztán távoli stiláris és kompozicionális analógiái azoknak. A földrajzi tekintetben és művészi színvonalban közelebbi, közvetítő alkotások, esetleges műhelykapcsolatok feltárása a