Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat
nagy kvalitásbeli különbség miatt is, nehezen követhető. Sokkal szorosabb összeköttetést teremt a két oltár - és a kefermarkti oltár környezetéhez tartozó, hozzá közelebbről vagy távolabbról kapcsolódó számos hasonló korú oltár között - a kompozíciók hasonlósága, esetenként szinte megegyező volta. Ez azonos grafikai előképek felhasználásával, vagy ugyanazon metszetek egyforma interpretációjával, a különböző grafikai lapokból kiemelt részletekből való egyforma komponálással magyarázható. E grafikai mintáknak, valamint felhasználásuk módjának elemzése rávilágíthat bizonyos művek közti kapcsolatokra, illetve ezen kapcsolatok mibenlétére. A Vizitáció jelenete a kefermarkti oltáron nem szerepel. A felsőlendvaihoz igen hasonló ábrázolásával azonban az e körbe tartozó oltárok egész során találkozunk, így a Wartberg an der Kremsből származó, 1503-ra datált (Linz, Oberösterreichisches Landesmuseum), vagy a Maria Laachi, kissé korábbi (1496) táblán. A kompozícióhoz felhasznált grafikai mintát Balogh Jolán határozta meg. A kép jobb oldalán a tornyos városkapu előtt találkozó két nő, Mária fején a körbetekert fátyol, a leomló hosszú göndör haj, a könyökkel felfogott ruha motívuma és annak redőrendszere, éppúgy, mint Szent Erzsébet tartása, Mária felé fordított arca, köpenyének sima drapériája alatt jól látható hajlított térde, mely még a mozgást, az éppen megérkezést érzékelteti, valamint a két nő jellegzetes kézfogása mind ES mester hasonló tárgyú metszetéről {Lehrs IL, No. 15) származik. Az Angyali üdvözlet-kompozíció előképét Balogh Jolán Schongauer metszetei között találta meg (Lehrs V., No.L). Schongauer lapja azonban mind stilárisan, mind szemléletében alapvetően eltér a domborművön megjelenő képtől. A belső tér jelzésére szolgáló függönyös baldachin egészen más térszemlélet és művészi eszköztár kelléke, a domborművön látható konkrét építészeti térrel nem egyeztethető öszsze. Ez inkább ES mester metszeteihez (Lehrs IL, No. 12, 13.) hasonlítható. Nem beszélhetünk azonban a kompozíció közvetlen átvételéről ebben az esetben sem. Míg a metszeten egy nagy boltíven keresztül gótikus boltozatú szobába látunk be, a domborművön a képsíkkal párhuzamosan ábrázolt boltíven belül, az építmény belsejében, X-34. csak Mária térdelő, az érkező Gábriel felé hátraforduló alakja látható. A gótikus szobát a dombormű kívülről ábrázolja, Gábriel éppen a perspektivikus rövidülésben látható oldal csúcsíves nyílása felől érkezik, mondatszalagja az íveket tartó oszlopra tekeredik. így, noha a részletek hasonlóak, a dombormű megoldása mégis eltér az ES mester metszetein szereplőtől. Feltűnő ugyanakkor, hogy a felsőlendvai kompozíció szinte teljesen azonos a kefermarkti oltáron láthatóval. A két főalak ott is ugyanilyen elrendezésben, ugyanilyen - ott szobrokkal, domborművekkel díszített - pompázatos építészeti környezetben jelenik meg. Mindkét domborművön kőfal és kertkapu látható Gábriel mögött, melyen az ausztriai képen egy Gábriel köpenyét emelő angyal lép be, fölötte pedig az Atyaisten - a felsőlendvai oltáron félalakban, a kefermarktin két angyal kíséretében egész alakban jelenik meg. Pontosan ugyanezzel a kompozícióval találkozunk a hajdani Fidgor-gyűjtemény közelebbről nem ismert, ugyanezt a jelenetet bemutató bronz domborművén is. Felvetődik a kérdés, hogy e három kompozíció igen szoros összetartozása, ugyanakkor a kefermarkti körbe tartozó más Angyali üdvözlet ábrázolásoktól való eltérése mivel magyarázható. A választ a közös mintakép meghatározása adja meg. Az 1443-ban Salzburgban készült mariapfarri ereklyetartó, ötvösművű szárnyasoltárka szárnyképén az Angyali üdvözletnek ugyanez a kompozíciója jelenik meg. Megalkotója - mivel az oltárka a legelső datált rézmetszeteknél korábbi - minden bizonnyal az oltárka mestere, aki rézmetsző és egyben a kivitelező ötvös is volt. A kompozíció harmóniája, a részletező, mégis összefogott képszerkesztés, a világos térábrázolás a korai dátum ellenére igen magas művészi színvonalról tanúskodik. A fent leírt három későgótikus dombormű stílusa természetesen alapvetően eltér a salzburgi mű kissé még a lágy stílushoz kötődő formáitól, a kompozíció alapsémája azonban minden kétséget kizáróan innen ered. Ennek a korai, szűk körben elterjedt grafikai mintának a felhasználása, ezzel az ugyané körbe tartozó többi domborműtől való eltérés mindenképpen a ke-