Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

ris párhuzamokat az 1490-es évek ka­rintiai festészetében, illetve a stájer táblaképeknek ezekkel rokonítható cso­portjában találjuk meg. Az ezen cso­portba sorolható emlékek kisebb­nagyobb mértékben, de az arcok for­málásában félreismerhetetlenül, kö­tődnek egyes salzburgi, tiroli meste­rekhez és művekhez. Friedrich Pacher és Marx Reichlich mutatják legjobban a stiláris igazodás irányát. Kvalitásbeli különbségek és az erről a területről fennmaradt művek nagy száma azon­ban helyi műhelyek létezését bizonyít­ja. Az egyik ilyen a karintiai Spittal an der Drau-ban működhetett. Az ide kapcsolható oltárok - a vorderbergi Szent Péter és Pál plébániatemplom oltára, a St. Peter-Edling (bei Molz­bichl)-ből való Szent Péter-oltár, és a gajachi Szent András-templom Szent András és Szent György oltárai - jól körvonalazható stiláris egységet alkot­nak. Az alakok beállítása igen hasonló a jakihoz, nagyon közel állnak egymás­hoz a fejtípusok, az arcok formálásában ugyanazok a megoldások jutnak ér­vényre; a ruhák és köpenyek redőrend­szere eltér ugyan egymástól, de azonos stílusfokot mutat. A guttaringi Szent Rupert plébániatemplom valamivel korábbi, 1480 körűire datált, jobb kva­litású táblái nem tartoznak ugyan szo­rosan a fenti körbe, mégis a jáki ábrázo­lásoknak közeli stiláris rokonai. Feltű­nő a figurák testtartásának, az attribú­tumoknak és az arcok részleteinek ha­sonlósága. Kissé távolabbról ugyan, de ide so­rolható a grazi Joanneum két együttese is: a feltételesen stájer-karintiai mes­ternek tulajdonított, 1490 körül készült oltárka középen Krisztus és az aposto­lok ábrázolásával (ltsz.: 419), valamint a Dániel próféta ítéletét és az apostolok szétküldését ábrázoló tábla (ltsz. : 388). Ez utóbbin az előtérben, bal oldalon ülő Szent Péter és a mögötte, félalak­ban látható apostol a jáki alakokhoz igen hasonló. A tájábrázolás és a Dá­niel-tábla perspektivikus tere azonban minden eddiginél jobban példázza a salzburgi-tiroli művészethez való kötő­dést. A jáki templom ez egyetlen töre­dékesen megmaradt középkori oltárát a szekrényfelek ábrázolásai alapján e ka­rintiai csoporthoz köthetőnek tartom. P. Gy. A jáki Szent Jakab kápolnában fenn­maradt szoborfülkés oltár restaurálásá­ra 1992 és 1994 között került sor. A restaurálást megelőző anyag- és ré­tegvizsgálatok kimutatták, hogy festése több periódusban készült. Kiderült, hogy a barokk felépítményű oltár szer­kezeti magja gótikus szoborfülke. A felső festékréteget alkotó márványo­zás alól középkori festmények kerültek elő. Első lépésként a fülkét kiemeltük az oltárból, és megtisztítottuk a későb­bi átfestésektől. A középütt elhelyezke­dő fülke felső egyharmadát azurit kék díszíti, rajta aranyozott papírcsillagok. Az alsó kétharmadon kárpitdíszítés lát­ható. A pigmentvizsgálatok is igazol­ták, hogy az oltár festékanyaga közép­kori. Az alapozás mind a keretszerkeze­ten, mind a táblaképeken és az évszám tábláján - amelyeknek faanyaga egysé­gesen fenyő - azonos összetételű, több­ségében aragonit. A fülkét közrefogó keskeny táblákon Szent Péter, Szent Pál, Szent Bertalan és Keresztelő Szent János alakja bontakozott ki. Megállapítottuk, hogy a Madonna eredetileg nem tartozott az oltárhoz, noha a két tárgy története az utóbbi évszázadokban összefonódott. A szek­rényben ugyanis egy sokkal kisebb szo­bor talapzatának nyoma látszik. E megfigyelést támasztja alá az is, hogy a Madonna átmérője nagyobb, mint a fülke mélysége, így a szárnya­kat, ha lennének, nem lehetne be­csukni. J. Gy.- B. S. közöletlen Ják, Rk. Plébániatemplom X-34. Szárnyasoltár festett és faragott táblái Felsőlendva (ma Szlovénia, Lendava) plébániatemplomából került Kolenc Iván tulajdonába. Tőle vásárolta meg 1941-ben a Szépművészeti Múzeum, ahonnan a Magyar Nemzeti Galériába jutott. nyárfa; fenyőfa, tempera Angyali üdvözlet, Jézus születése, Krisztus körülmetélése, Menekülés Egyiptomba táblák: 111 x 108 cm; Vizitáció, Jézus bemutatása a templomban táblák: 115 x 108 cm; A királyok imádása: 114x 108 cm; Betlehemi gyermekgyilkosság : 118 x 108 cm. 1500-1510 A nyolc tábla egy szárnyasoltár belső oldalán domborművekkel, kívül fest­ményekkel díszített két mozgószárnyát alkotja. Az Angyali üdvözlet és a Jézus születése a bal oldali, a Vizitáció és a Királyok imádása a jobb oldali oltár­szárny belső domborművei voltak, a bal oldali oltárszárny külső oldalán a Krisztus körülmetélése és a Menekülés Egyiptomba, a jobb oldalin a Jézus be­mutatása a templomban és a Betlehemi gyermekgyilkosság képei voltak látha­tóak. Az oltárszárnyakat 1954-ben a Szép­művészeti Múzeumban Németh Kál­mán műhelyében emelték ki keretük­ből, és fűrészelték szét; a táblaképeket parkettázták, a domborművekről a ké­sőbbi átfestésekkel együtt az eredeti festékréteget is eltávolították, majd új fatáblára rögzítették azokat. A táblaké­peket ezt követően 1980-ban restaurál­ták a Magyar Nemzeti Galériában. A roncsolt, sok helyen hiányos festménye­ket letisztították, eltávolítva a későbbi átfestéseket, majd retusálással illetve az esztétikai egység megteremtése érdeké­ben kisebb rekonstrukciókkal egészítet­ték ki. A domborműveket 1993-1994­ben restaurálták ismét. Feltárták a nyo­mokban megmaradt eredeti festést, ki­egészítették a kisebb hiányokat, majd új fa hordozóra ültették át. Provenienciájukat igazolja, hogy F. Mesésnél, 1941-ben megjelent cikké­ben, még a felsőlendvai plébániatemp­lom sekrestyéjében írja le azokat. A templom sokszög záródású szenté­lyét a 15. század végén építették. Az 1500 utáni évekre datálható szárnyas­oltárt feltehetően ehhez az építkezés­hez kapcsolódva rendelték meg. A templom 19. században emelt fő­oltárán látható egy a barokk korban átfestett, újraaranyozott, gótikus Ma­donna-szobor. Mind a szobor stílusát, mind a domborművek kapcsán idézhe­tő stiláris és ikonográfiái analógiákat figyelembe véve bizonyos, hogy a Ma­gyar Nemzeti Galériában őrzött táblák és a Madonna összetartoznak, az 1500 utáni években készült, mozgószárnyain Jézus gyermekségének történetét elbe­szélő, Mária tiszteletére szentelt szár­nyasoltár részei voltak. A felsőlendvai domborművek legkö­zelebbi stiláris párhuzamait Radocsay Dénes a felső-ausztriai Kefermarkt Szent Wolfgang-templomának főoltára nagyobb részt azonos tárgyú dombor­műveiben találta meg. A stiláris kap­csolat azonban, márcsak a köztük levő

Next

/
Thumbnails
Contents