Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

nyitva, hogy az már a 18. század közepén az oltáron állt. Az oromzati kép és a szobrok mellett a jegyzőkönyv szövege azonban további ábrázolásokat is felsorol : .. .depicti sunt more Rascianico Sanctus Petrus et SfanctusJ Bartholomeus S[anctus J Paulus et Sanctus Joannes Baptista . A később 1705-nek olvasott évszám kissé bizonytalanul Scribitur numeris Gotticis 1105 ( !)-ként szerepel. A szöveg értelmezése az oltár restaurálása során vált lehetségessé. Budai Sándor és Juhász Györgyi restaurátorok a barokk oltárban feltárták, majd abból kiemelték a szekrényfelein a négy férfiszent képével díszített, jól olvasható minuszkulás felirattal 1505-re datált oltárszekrényt. A hozzá tartozó oltárszárnyak, a predella és az oromzat elpusztult, vagy nagyon megrongálódott, ezért 1710 körül, feltehetően Csapodi Katalin megrendelésére, a viszonylag épen megmaradt középső részt barokk oltárba foglalták. Csak 1756, az idézett egyházlátogatás után került rá a középkori festést egészen elfedő, márványt utánzó minta. Az oltárszekrény közepe a viszonylag lapos szoborfülke. Felső részén, belül, arany-lüszteres csillagokkal díszített kék azurit festés, alsó részén, a szobornak körülbelül vállmagasságáig, pirosfehér gránátalmamintás drapéria látható. A szobor háta mögötti részeket nem festették meg, az üresen maradt felület jól kirajzolja a szobor körvonalait. A fülke tetején látható lyukak ill. rézsűk arra utalnak, hogy az oltárnak eredetileg faragott oromzata lehetett. A szoborfülkét és a szekrényfeleket virágmintával díszített piros keret veszi körül. A bal oldali szekrényfélen Szent Péter nagy kulcsot és könyvet tartó, fehér bélésű rózsaszín köpenybe és kék ruhába öltözött alakja, alatta a jobbjában bárdot tartó, kissé jobbra forduló, göndör hajú és szakállú Szent Bertalan látható, kék bélésű fehér köpenyben és barna ruhában. A jobb oldalon felül a hosszú, sötét szakállú Szent Pál bal kezében kardot, jobbjával hóna alatt könyvet tart. Zöld köpenye sárgával bélelt, ruhája piros. Alatta a szőrcsuháján piros köpenyt viselő Keresztelő Szent János, jobb kezével a baljában tartott, könyvön fekvő bárányra és keresztre mutat. Mind a négy alak zöld növényi talajon, arany háttér előtt áll. Az oltárszekrény hátulról is festett: a szoborfülke oldalain és a szekrényfeleken a fehér kréta alapozáson összefüggő mintázatú, piros-fekete ornamentális festés látható. A négy férfiszent ábrázolása nem ad biztos ikonográfiái támpontot arra vonatkozóan, hogy ki lehetett az oltár tituláris szentje, kinek a szobra állhatott az oltár szekrényében. A táblaképek meglehetősen gyenge kvalitásúak. Nem meglepő ez, hiszen az 1500 körüli években az apátság története meglehetősen zaklatott volt. Az apátok ellen többször merült fel panasz, a pannonhalmi főapátságon ismételten vizsgálat folyt ellenük (PRT XIIIB, 223.). A kegyurak, Elderbach Bertold, majd fia János, később Bakócz Tamás és az Erdődyek inkább a monostor javítási munkáira áldoztak. Az oltárt így biztosan egy szerényebb igényű műhelyből rendelték meg. Elsősorban a közeli karintiai és stájerországi területek jönnek szóba. A 18. századi egyházlátogatási jegyzőkönyv írója is felfigyelt a jellegzetes arcokra, a more Rascianico megjelölés erre vonatkozhat. A kemény, szinte durva arcvonások, ráncok, az erőteljes árnyékokkal való modellálás, melyek az egyénítésnek, a kifejezés expresszivitásának eszközei, kínálják a legjobb kiindulópontot az oltárhoz közel álló darabok keresésében. A legközelebbi stilá-