Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

zőnek tartott, a halott Krisztus fejét a néző felé fordító tartás hiányzik belőle. Máriánál nem található meg a típusra jellemző, jobb térden visszahajló palástszegély motívuma, (v. ö. : az alábbi Riemenschneidertől ill. műhelyéből származó Pietákat: Würzburg, Mainfränkisches Museum, Ltsz.: 49261; Grosslangheim, Rk. Plébániatemplom, Hessenthal, Miasszonyunk zarándoktemplom Krisztus siratása szoborcsoport, Würzburg, Ferences templom). Mária és Krisztus arctípusa feltűnően régies, hasonló arctípusok 1480 körül szokásosak. A szobor nem készülhetett sem Würzburgban, sem a Riemenschneider-műhelyben, sem az 1500 körüli vezető szobrászműhelyek egyikéX-30. ben. Mária merev, Krisztus halott testét magától csaknem eltávolító tartása, figurájának az egész kompozíciót meghatározó jellege azonban nem található meg másutt, csak frank területeken, ezen belül azonban a pontosabb lokalizálás nem lehetséges. A Pietá szívében apró szögek voltak, és korábban öltöztették. Mindez kegyszobor jellegére vall. A szobrot Bognár Lajos nagybajcsi plébános 1976-ban a Keresztény Múzeumban restauráltatta. Ennek során Berecz Ferenc eltávolította a többrétegű pergő festékréteget. Ma az eredeti festékrétegből csak néhány nyom látható. T. Gy. Dávid 1981, 19. sz. Nagybajcs, Rk. Plébániatemplom X-31. Mária a gyermek Jézussal Zalaszentgrótról, talán Kisszentgrótról festett, aranyozott hársfa m.: 122 cm 1500 körül Álló figura, bal kezében tartja a Gyermeket. A kis Jézus arca barokk korban átigazítva, bal keze az országalmával együtt visszaragasztva, jobb kezének, illetőleg Mária baljának egyes ujjai visszaragasztva illetőleg pótolva. A holdsarló bal szarva újrafaragva. Az alsó részek rongálódása miatt új talapzaton áll. Mindez és a palást szélének hiányai - a bal könyöke mögött kifoltozva, a kis Jézus alatt csonka maradt - bravúros, elvékonyító faragás-technikájából adódott. Mária jobb lábának kilátszó ujjai szintén újabb átfaragás eredményei, eredetileg - mint e típus alkotásai minden esetben - cipőt viselt. A többszörös festékréteg alatt eredeti festésnyomok, többek között a palást belsejében azurit. X-31. A Madonna ünnepélyes, nyugodt tekintete egy feltűnően szögletes, de nem csontos arcról tekint ránk. Ez az ulmi Erhart-műhely női fejein gyakori, és jól illik hozzá a Gyermek vagy a ruharedők kellemes lágysága. Ugyancsak Ulm felé mutat a lábánál levő holdsarló - eredetileg a jelenleginél nyilván enyhébb - merész szabálytalansága, amelyet még a dunai iskola szobrászai vagy a 16. század eleji felső-rajnaiak is kerülnek, pedig ők igazán kedvelték a szertelen megoldásokat. Ulm környékén azonban igen gyakori volt ez a megoldás, elmondhatjuk, hogy az ottani félholdak többsége aszimmetrikus, kivéve ha emberarcot látunk bennük (Madonna Güttingenből, Zürich, Schweizerisches Landesmuseum; Madonna Dániel Mauch Sebestyén-oltárán, Geislingen, Stadtkirche; Madonna a főoltáron, Rübgarten, ev. Pfarrkirche, stb. Meisterwerke Massenhaft... Stuttgart 1993. Kat., 57, 196, 439. kép). Merőben szokatlan azonban ebben a stíluskörben a Madonna erős félrehajlásából adódó aszimmetria, amelyhez leginkább a Gerhaert utáni rajnai szobrászatban illetőleg a nem kismértékben ebből táplálkozó Veit Stossnál majd iskolájánál találunk analógiákat. (Emiatt sokkal erőteljesebb hatással van a nézőre, mint az a szelíd Schongauer-figura, amellyel Balogh Jolán kísérelte meg kapcsolatba hozni.) Ez egyébként csupán precízebb megfogalmazása a szobor publikálója, a sváb szobor-párhuzamokat említő Hekler Antal felismerésének, amelyre a további kutatás elmulasztott visszatérni. V. J. Hekler 1934, 80-81.; Balogh 1957, 249.; Radocsay 1967a, 86, 224. Zalaszentgrót, Rk. Plébániatemplom X-32. Madonna, Szent Katalin, Szent Dorottya Andocsról festett hársfa m.: 134 cm, 116 cm, 116 cm 1500-1505 Három álló alak, nyilván egy egykori szárnyasoltár szekrényének figurái; talapzatuk körös-körül megcsonkítva, de kisebb kiegészítésektől eltekintve egyes ujjak vége, a szent nők koronáján a párta némelyik csúcsa, Mária orrának hegye, Katalin könyvének sarka - épek. A többszörös átfestés alatt feltételezhetően az eredeti festés és aranyozás jelentékeny része megőrződött. Különös megoldás, hogy Katalin jobb kezében tartott kardját palástja majdnem teljesen elfedi, szinte csak a hegye látszik. Régebben csak mint kegyszoborról esett szó a Madonnáról illetve társnőiről, a magyar művészet története szá-