Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

X-32. mára rendkívüli jelentőségüket, gótikus voltukat csupán Aggházy Mária ismerte fel, aki az 1510-es évekről származtatta őket, és remekül összegyűjtötte a történetükkel kapcsolatban fellelhető adatokat is. Innen tudjuk, hogy már a török időkben itt járt jezsuita misszionáriusok megemlékeznek a szoborról, amely a hagyomány szerint Kalocsáról került ide. Érdekes, de bizonyíthatatlan feltevése, hogy a figurák egy múlt századi egyháztörténész véleménye szerint a szomszédos Told pálos kolostorából idekerült darabok — a két tüskevári Madonnával együtt egy dunántúli pálos rendi műhely hosszan elnyúló tevékenységét bizonyítanák. Megállapításait Radocsay Dénes formaviláguk ausztriai eredetének felismerésével és a korábbi datálással fejlesztette tovább. A szobrok stílusa Svábföld felé mutat, bár első látásra ebből a pillantás ábrándos voltán kívül alig érzünk valamit. Az ulmi majd augsburgi Erhartműhelyre utal azonban még a nyúlánk alakok fejének kiemelése, a nyak szerepének megnövelése és a száj illetve az orr és áll környékének apró, de félreérthetetlen előreugrasztása is. A női szentek dús hajzatának nem egy tömegbe, hanem egymástól független, rendszerint csigásán csavarodó fürtökbe rendezése a 15. század végétől széltében elterjedt megoldás, de Svábfőldön talán ez is"gyakoribb, mint másutt. A csigák az andocsi nőalakokon persze már csak barázdákkal megbontott hengerek, és a ruharedők is szorosan a testhez lapulnak, mindössze az alkarról lecsüngő köpeny mögött látunk egy mélyebb aláfaragást. Alindez egyértelműen mutatja az eltávolodást a stílus eredetének helyétől, A redők azonban, bár laposak, de szépen, erőteljesen jelen vannak; a legkvalitásosabbak a Madonnát díszítik, ám minthogy ez egy állandóan öltöztetett szobor, ebben soha sem gyönyörködhetünk. A szobrász törekedett a gótikus mozgalmasságra, de ezt csak leegyszerűsítve volt képes megvalósítani. A közvetítő minden bizonnyal az osztrák Alpok vidéke, elsősorban Karintia, Stájerország és Salzburg szobrászata volt. Már 1480 körül feltűnik itt Gregor Erhart stílusa a St. Georgen ob Murau-i Madonnán vagy a Lassingból a grazi Joanneumba került Magdolnán (mindkettő 1490 körül ;Stift St. Lambrecht 1978, Nr. 217- 218.), illetve a Puch bei Hallein-i oltár figuráin (Salzburg 1976, Nr. 203-205. sz). Az olyasféle szobrok, mint a siezenheimi Szent Margit 1500 körül (uo. 237.), egy Antheringből való női szent 1490 körűiről a salzburgi múzeumban (uo. Nr. 233.) vagy egy ismeretlen helyről származó Madonna a század végéről (uo. Nr. 247.) már közelebb vannak Andocshoz. Figyelemreméltó analógia még a roggau-oberschütti (Karintia) trónoló Madonna (a 15. század utolsó harmadára szokás datálni, ez talán kissé korai; Demus 1991, 115-116.). Az andocsiak köpenyének pajzsként előreálló alsó széle, főként pedig az azt díszítő fülkagyló-redő ugyancsak gyakoribb Salzburgban, mint a sváb szobrászatban. A kialakulási helytől távolodva ellaposodó redőzet számos hasonló példáját láthatjuk ekkoriban többek között Nyugat- és Dél-Csehországban; ott a kiindulási pont nem egyszer szintén Svábföld stílusa volt (Liska, A.: Vztahy ceského socharství k západním umení na rozhraní 15. a 16. stoleti. Uméní 11 [1963] 233-248.; Hofejsí, J.-Vacková, J. : K prűzkum stredovekého uméní Juznich Cech. Uméní 13 [1965] 302-315.). V. J. Jordánszky E. : Magyarországon s az ahoz tartozó részekben található Mária-kegyhelyek... Poson 1836. 152.; Aggházy 1946, 43^6.; Radocsay 1967a, 126, 148-149.; Szilárdfy Z. - Tüskés G. - Knapp E. : Barokk kori kisgrafikai ábrázolások magyarországi búcsújáróhelyekról. (Bibliotheca Universitatis Budapestiensis Fontes et Studia 5.) Budapest 1987 80, 2. sz.; Tüskés G.- Knapp É. : Előzetes körkép a barokk kori búcsújárásról. Közelítések. Néprajzi, történeti, antropológiai tanulmányok Hofer Tamás 60. születésnapjára. Debrecen 1992, 83. Andocs, Rk. Plébániatemplom X-33. Festett oltárszekrény Ják, Szent György tiszteletére szentelt bencés apátsági templom fenyőfa, tempera m.: 161 cm, sz.: 112 cm, a képek keret nélkül: 72 x 18 cm; a szekrényfülke: 136 x 52 x 29 cm 1505 A jáki templom szárnyasoltár-töredéke kiemelkedő fontosságú a Dunántúlról származó műtárgyak között. Szárnyasoltárokhoz tartozó faszobrok és táblaképek, akár teljes oltár szárnyak mellett, ez az egyetlen erről a területről megmaradt oltár szekrény. Jelentőségét növeli, hogy biztosan a jáki bencés apátsági templom középkori berendezéséhez tartozott, melyből az oltár előkerülését megelőzően csak egy 1480 körül készült Madonna-szobrot (X-17.) ismertünk. A templom 1896 és 1904 között, Schulek Frigyes tervei szerint folyó restaurálása során a szomszédos Szent Jakab-kápolnában helyezték el az apátság régi berendezési tárgyait. Köztük egy barokk oltárt, melynek oromzatában Máriát a kis Jézussal és Szent Annával ábrázoló festmény, kétoldalán konzolokon pedig Szent Jakab és Páduai Szent Antal szobrai voltak. Az oltárt gazdagon faragott növényi ornamentika díszítette, középső fülkéjét, melyben a legújabb időkig a középkori Madonna-szobor állt, széles mezőkre osztott műmárvány festés keretelte. A szoborfülke alatti évszámot a kutatók 1705-nek olvasták. A templomra vonatkozó, 1756-ból származó egyházlátogatási jegyzőkönyv (Visitatio Canonica Batthyani 1756, 661-662 p.) az apátsági templom északi mellékszentélyében Mária tiszteletére szentelt régi oltárt ír le. A megadott ikonográfia alapján bizonyos, hogy az a fenti oltárra vonatkozik. Szekrényében : .. .Beatissima Virgo Sculpta. Jesulum in Sinistra Servaris et mundum a Jesulum Servatum etiam dextera apprehendens - pontosan ráillik a középkori Madonna-szoborra, bizo-