Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

X-22, öltöztetett, a földből derékig kiemelkedő három ifjút kelt életre. A szent mögött négy, díszesen öltözött, a kor keleties divatját követő, világi személy látható. Finoman jellemzett arcuk, szépen árnyékolt, színes - sárga, kék, zöld, rózsaszín - öltözetük elsőrangú művészeti színvonalról tanúskodik. A háttérben vízparti város látható. A vízfelület szinte fehér, a rá eső fényt visszatükrözi. A fahídon itt is megjelenik egy, a tájhoz tartozó, a kép cselekményével kapcsolatban nem álló kis alak. A jellegzetes formájú sziklák is ismertek a külső oldalak képeiről. Szent Márton miséjét zárt térben ábrázolta a festő, csupán egy nyitott ajtón át, az ott térdelő fiatal férfi mögött nyílik kilátás a szabadba. A szent alakja itt is a kompozíció közepét foglalja el. A kép az Úrfelmutatás pillanatát ábrázolja. Szent Márton piros, ezüst rátétekkel, hátán hímzett Krisztus ábrázolással díszített köpenyt, alatta piros tunikát és fehér ruhát visel. A fölötte lebegő angyalok ruházata színes, zöld, sárga. Előtte hímzett, fehér terítővel leterített oltármenza áll, rajta valósághűen megfestett kehellyel, paténával, cibóriummal és gyertyatartókkal. Az oltár retabuluma Kálváriát ábrázoló festett táblakép. A szent mögött fehér ruhás, térdelő ministráns hosszú, csavart gyertyagyújtót tart. Hátrébb imára kulcsolt kezű, egymás mögött térdelő alakok láthatók. A képek stiláris szempontból meglehetősen társtalanok a magyar emlékanyagban. A művészettörténeti szakirodalom Michael Pacher hatását ismeri fel rajtuk. Hasonlóságot fedeznek fel a figurák gesztusnyelve, az öltözetek és elsősorban a perspektivikus térábrázolásra való erőteljes törekvés tekintetében. A perspektivikus ábrázolásra való törekvés a Szent Márton miséjét ábrázoló képen jelenik meg a leghangsúlyosabban. Azon széles körben ismert ábrázolásokkal tart rokonságot, ahol a festők a perspektivikus térérzetet a kisebb, zárt építészeti terek megnyitásával - nyitott ajtókkal, ablakokkal, melyeken át a távolba nyílik kilátás -, egyes ábrázolt tárgyak tömegének hangsúlyozásával, azok határozott térbe állításával teremtik meg. Éppen ez a sajátosság azonban az, amely a közvetlen művészeti hatások feltételezése előtt óvatosságra int. Ezt a térszerkesztési modellt ugyanis a korban nagyon elterjedt grafikai lapok akár egymástól távoli területekre is közvetítették. A misekompozíció három oldalról egymással tompaszöget bezáró falakkal határolt tere, melybe egy boltíven keresztül láthatunk be, és melyet mindhárom oldalán ajtó vagy ablak nyit meg, ES mester metszeteiről jól ismert. (Lehrs IL, Nr. 8. és 74.). A metszetek ugyanilyen gyakori elemei a képsíkhoz képest ferdén beállított, felülnézetben ábrázolt bútorok, oltárok, olvasópultok, melyeken a felszerelési tárgyakat valósághűségre törekvő pontossággal ábrázolták (Lehrs IL, Nr. 61.). Az általános jellemzőkön túl azonban a Jankovich-gyűjteményből származó táblák megengedik közelebbi párhuzamok vonását Michael Pacher körével, a vele kapcsolatán álló, vagy kisebb-nagyobb mértékben hatása alá kerülő mesterekkel. A fent leírt térszerkezettel találkozunk a „Grossgmaini Mester", a 12 éves Jézus a templomban című képén, vagy a Mária halálát ábrázolón (Grossgmain, plébániatemplom), ahol nemcsak a ferdén beállított, hangsúlyos ágy térszervező erejét érezhetjük hasonlónak, hanem a használati tárgyak, az edények aprólékos, természethűségre törekvő megfestését is. Michael Pacher néhány táblája is idézhető a Szent Márton miséjét ábrázoló kompozíció kapcsán : az imádkozó Szent Farkast ábrázoló jelenet (Egyházatyák oltára, 1479-1481, München Alte Pinakothek), vagy a korábbi, Becket Tamás meggyilkolását bemutató (Becket Tamás-oltár, 1455 körül, Graz, Joanneum). Mindkettő templombelsőben, tömegében, súlyában hangsúlyosan ábrázolt, erőteljes árnyékot vető oltármenza előtt zajló jelenet, a grazin a diagonális beállítás is a budapesti képre emlékeztet. Mindkét táblán egy nyitott ajtón át kilátás nyílik a szabadba, ahol a szemet kanyargós út, fák, hegyek vezetik a messzeségbe. A tájban megjelennek a Jankovich táblákon is kedvelt apró, egy színnel megfestett alakok. A Szent Farkashoz leszálló, monstranciát tartó, nagy szárnyakkal, gazdagon redőzött, lebegő drapériával megfestett angyal is rokona a Szent Márton táblán szereplőnek. És még egy, talán a legközelebbi ana-